Bír 20,1–28 és Jn 8,1–11 (ÚSZ) „Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre" (6). Előfordult már, hogy miközben valaki számodra érdektelen dolgot beszélt, ujjaddal az asztalon rajzolgattál? Szándékosan vagy éppen akaratlanul jelezzük így, ha a másik mondanivalója semennyire nem érint meg. Érthetjük így is Jézus gesztusát az Írásokat ismerő vallási vezetők felé. De akár szélfútta hatalmaskodásukat is szembeállíthatjuk a törvény kőbe vésett betűjével, és Jézus örökérvényű kegyelmével. Én most hadd váltsam mégis inkább aprópénzre Jézusnak ezt a mozdulatát. Nem nagyívű dogmatikát építve, hanem napi etikát, tennivalót keresve. Ma, ha ármánykodást tapasztalsz, fordulj el, engedd el füled mellett, írd porba mások bűnét, hadd fújja a szél, s ítélje meg az, aki egyedül hozhat igaz ítéletet!
Fohász: Megváltó Krisztusom! Minden tanításod, minden bűnöket leleplező és megbocsátó tetted csodálatos a számomra. Köszönöm, hogy úgy alkottál meg, úgy vezeted életemet, hogy minden nappal, minden gesztussal közelebb kerüljek Hozzád. Köszönöm, hogy amikor mégis eltávolodnék, Te utánam jössz, megkeresel és megtalálsz. Ámen.