Jer 1 és Jn 8,30–36 (ÚSZ) „A szolga pedig nem marad a házban örökre: a fiú marad ott örökre" (35). Az ókori közjogban egy szolga átmenetileg ugyan intézkedhetett, sőt a ház urát teljhatalommal képviselhette egy ügyben, de mégsem volt örököse a háznak. Sokféle szabadság van itt ebben a világban, de csak az a szabadság lehet örökös és szilárd érvényű, amit a Fiú ajándékoz nekünk. Látszólagos szabadság csak, ha azt teszem, amit akarok. Ez ideig-óráig működik, sokszor éppen az a buktatója, hogy szabadságomat követve túl sokáig megyek a saját fejem után. Az igazi szabadság viszont az, amikor azt tudom tenni, ami Isten akaratával megegyezik. Pont, mint a Fiúisten, aki mindenben az Atyaisten akaratát követte. Az általa megszerzett szabadság valóban felszabadít, és sok látszatdologtól megóv.
Fohász: Drága jó Istenem, könyörgök Hozzád, nyiss ma nekem olyan utakat, amelyek nem szolgaságra, hanem a Nálad elkészített szabadságra vezetnek! Nem kérek ma mást, mint a Veled való találkozásokat meglátni e mai napban, s ebben meglátni az igazi szabadságomat. Ámen.