Jer 2 és Jn 8,37–47 (ÚSZ) „Ha Ábrahám gyermekei volnátok Ábrahám cselekedeteit tennétek" (39). A modern neveléstudomány már tudatosította, hogy gyermekeinkre legnagyobb hatással nem a szavaink, hanem a tetteink vannak. Bizonyosan emlékszünk szüleink, nagyszüleink, tanáraink némely intelmére, bölcs mondására, de azt, ahogyan élünk, ahogyan embertársainkhoz, a világhoz viszonyulunk, sokkal inkább formálták az ő tetteik. Ábrahám valódi gyermekei sem azok, akik ismerik az ő szavait – hiszen azokban több volt a kételkedés őszinte megvallása, mint a hitvallás. Nem is azok, akik olvasták a róla szóló történeteket – hiszen azokban ott volt a bukdácsoló ember. És még csak nem is azok, akik vér szerinti leszármazottjai – hiszen a vér nem mindig hordoz szeretetet. Ábrahám valódi utódai azok, akik a kegyelmi kiválasztásukért Istent dicsőítve, teljesen rá tudnak hagyatkozni életük Urára – pont, mint a földi Jézus.
Fohász: Atyám, adj nekem gyermeki hitet, teljes bizodalmat Benned! Tudom, Uram, hogy Te mindig a legjobbat készíted el nekem, kérlek, ha ezt szem elől téveszteném, emlékeztess naponként, támogasd gyarló, kétségeskedő hitemet. Ámen.