Jer 3 és Jn 8,48–59 (ÚSZ) „Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok" (58). Nem lehetett egyszerű egy mezítlábas vándorban meglátni az öröktől fogva mindörökké élő Istent. Talán nem is tudjuk hibáztatni a bibliai zsidó tanítókat. Ha őszinte bűnbánatot tartunk, meg kell vallanunk, szemünk sokszor megcsal bennünket is. Nem könnyű a felszín mögé látni. A fülünk nekünk magunknak is sokszor belecsendül a lecsupaszított, nyers igazságba. Olykor jobban szereti a hízelgést, a sima szavakat. Jézus szemmel látható, füllel hallható, sőt kézzel tapintható valósága több, mint amit az ember saját képességeivel fel tudna fogni. Könnyebb őt embernek látni, mint meglátni az emberben Istent. Ebben nincs különbség az egykori és a mai hallgatóság között. Csak az lát a felszín mögé, aki hittel hiszi: mielőtt bármi lett is volna, Jézus Krisztus már volt, és ha minden más megszűnik is, ő akkor is lesz.
Fohász: Örökkévaló Uram, hála legyen Neked azért, hogy kijelentetted magadat nekem, porszem embernek. Bár érzékszerveim sokszor megcsalnak, tudom, Te sosem ejtesz ki kegyelmedből, hiszen még mielőtt lettem volna, Te már rég szerettél. Ámen.