Jer 13 és Jn 10,22–30 (ÚSZ) „Jeruzsálemben (...) tél volt" (22). A tél megemlítése ezen a helyen nem véletlen. János evangéliumának első nagy egysége ugyanis a tizedik fejezettel zárul. Ezt követően az Úr Jézus többé nem folytat párbeszédet a vallási vezetőkkel; nyilvános szolgálata már a végéhez közeledik. A zsidók nem ismerték fel meglátogatásuk idejét, és így Jeremiás szavai közvetlenül vonatkoztak rájuk: „Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, és mi nem szabadultunk meg" (Jer 8,20)! Számukra nem maradt más, mint a véget nem érő tél. Ezért különösen találó és jelentőségteljes a hideg, sivár évszak említése ebben az összefüggésben. Mi azért ne engedjük, hogy lelkünkben tél uralkodjon, hanem ragadjuk meg a kegyelem tavaszát, amíg lehetőséget kaptunk rá.
Fohász: Uram, ne engedd, hogy körülöttünk és bennünk hideg tél uralkodjon, hanem virraszd ránk kegyelmed tavaszát. Melengesd szívünket, hogy meglátogatásunk idejét el ne mulasszuk, hanem erősen megragadjunk minden lehetőséget a Veled való találkozásra. Ámen.