Természetesen ma sincs ez megtiltva, sőt, ahol erre figyelnek, ott a legközelebbi vasárnapi igehirdetés(ek) témája pontosan ez. Lehet, ez a „pontosan ez” is segített halványítani az emlékezést, mert mit is ünneplünk? Vízkeresztkor legalább három dolgot: a napkeleti bölcsek imádják a Messiást, Jézus megkeresztelkedését és a kánai menyegzőt, amihez a reformáció előtti időben hozzátartozott még a vízszentelés és a házszentelés (a katolikus egyházban jelenleg is). Igen, ez mind vízkereszthez kapcsolódik, ami karácsony után – elképzelhető – puritán református őseinknek már sok volt.

Emlékeztetem magunkat, a legnagyobb ünnepünk a hetedik nap megszentelése, a nyugalom napja. Viszont ha megünnepeljük Isten e világba érkezését emberi testben, akkor megünnepelhetjük három különböző megjelenését (epifániáját) is.
Isten megjelent a pogányoknak, akik eljöttek imádni őt. Ha az Úr nem mondott le róluk ott és akkor, akkor mi se mondjunk le azokról itt és most, akiket például megkereszteltekként is „pogánynak” tartunk. Mert ha megfordulnak, imádni fogják az Istent Lélekben és igazságban. Az Úr nemcsak kövekből tud fiakat támasztani, hanem holt lelkekből is élőket. Akár családunkból, gyülekezetünkből, népünkből. Még belőlem is.
Az Atya a Fiúban megkeresztelésekor beállt a bűnösökkel egy sorba. Ha végiggondolod, érthetetlen és botránkoztató, hogy Jézus ugyanúgy alámerült a vízbe, mint azok, akik valóban bűnösök voltak, és szerettek volna megtisztulni. Ha nem teszi meg, ha nem veszi magára a bűnöd, ha nem lesz bűnössé érted, te sohasem lennél tiszta a szent Isten előtt az ítélet napján.
Jézus első csodája a víz borrá változtatása a kánai menyegzőn. És nem fordítva: nem a bort „szelídítette” vízzé, mondjuk egy liturgikus alkalmon a zsinagógában! A messiási korszak meghirdetése a vég nélküli örömünnepnek, a nyugalom napjára való bemenetnek, az eljövendő világ boldogságának a nyitánya. Vajon gyülekezeted – benne te magad is, és az egyházunk mennyire és mivel készül erre?

Varga László