Az első meglepő állítása: „nem gondolom magamról, hogy már elértem”. Mit nem ért el Pál apostol? Elérte, hogy kiváló képzésben részesüljön, az akkori kor egyik legismertebb rabbijánál, Gamalielnél tanult. Elérte, hogy kora egyik legtekintélyesebb pártjának, a farizeusok pártjának a tagja legyen. Elérte, hogy buzgósága és népe iránt érzett szeretete ismertté tegye.

Bár a damaszkuszi út mindent megváltoztatott, de Krisztus követőjeként is sok mindent elért. Elérte, hogy a pogány misszió vezetője legyen. Elérte, hogy missziós útjain gyülekezeteket alapítson. Elérte, hogy több munkát végezzen el, mint a többi apostol együttvéve. Nem meglepő ez a kijelentés, ha tudjuk, hogy Pál lelki szemei előtt a börtönben leginkább Jézus személye áll. Őt szeretné még inkább megismerni. Tudja, hogy annyi gazdagság van Jézus Krisztusban, annyi lelki kincs van az ő személyében, hogy amit eddig megismert belőle, az is csak egy része Krisztus teljességének.

A második meglepő állítása: „ami mögöttem van, azt elfelejtve”. Pál szeretné elfelejteni azt, ami mögötte van. Ebben a farizeusi pártban megélt évek is benne vannak, meg az apostoli szolgálat is. A keresztyének üldözése is, meg a gyülekezetek alapítása is. Ez a kijelentés sem meglepő, ha tudatosítjuk, hogy Pál lelki szemei előtt Jézus személyének mélyebb megismerése áll.

A felejtés Pál apostolnál nem az emlékezetből való kitörlést jelenti, hanem a maga mögött hagyást. Akár kudarc érte, akár siker, akár eredményes volt a munkája, akár eredménytelennek érezte azt, semmi sem lehetett akadálya annak, hogy Krisztus megismerésében tovább haladjon.

A harmadik meglepő állítása: „nekifeszülve futok egyenest a cél felé”. Pál már nem volt fiatal. Azt is tudjuk róla, hogy betegség gyötörte, és gyengébb fizikumú volt. Az is ismert előttünk, hogy gyakran bántalmazták. Komolyan mondja, hogy futni akar? Ez a meglepő kijelentés is akkor válik érthetővé, ha tudjuk, hogy Pál szemei előtt leginkább Jézus megváltó munkája állt.

Az apostol egy olyan futót lát maga előtt, aki mindent megtesz, hogy nyerjen. Nem néz hátra, nem tekinget oldalra, minden erejével nekifeszül az előtte lévő útnak. Pál ezt szeretné tenni. Minden erőfeszítésével arra törekedni, hogy a kitűzött cél felé, a Krisztus megismerése felé haladjon, hogy minden erejével nekifeszüljön az előtte lévő útnak.

Futjuk a köröket. Most éppen a 2026-os kört kezdtük el. Pál apostolhoz hasonlóan sok mindent megtudtunk már Jézusról eddig is, de nem állhatunk meg ennek a megismerésnek az útján. Sem sikerek, sem kudarcok, sem sebek, sem tévedések, sem eredmények nem jelenthetnek akadályt a Krisztus megismerésében. Ezen az úton nem nézünk hátra, nem tekingetünk oldalra, hanem nekifeszülve futunk – ez nem kocogás, nem szabadidős sport. A keresztyén lét erőfeszítés, kitartás és lankadatlan igyekezet, amely által futólépésről futólépésre Krisztust jobban megismerhetjük.   

Elcsendesedéseink és az igei alkalmak segítsenek minket abban, hogy a célt, Krisztust ne tévesszük szem elől, és hogy összepontosítani tudjunk minden lépésre Pál apostol mottójával: nekifeszülve, nekifeszülve.

Orémus Zoltán