Jer 34 és Jn 14,22–24 (ÚSZ) „Azt mondta neki Júdás, nem az Iskáriótes: Uram, miért van az, hogy nekünk akarod kijelenteni magadat, és nem a világnak" (22)? Bizonyára sokaknak ismerős az az érzés, amikor egy névsor avagy egy kiválasztás alkalmával várjuk, hogy elhangozzon nevünk. Azonban a kiválasztottság nem a képességeinkről szól, hanem arról, milyen célból történik. Júdás kérdése sok mindent megmutat abból, milyen az emberi énünk. Jézus válasza pedig arra utal, hogy nem az a kérdés, ki kapja meg a kijelentést. Sokkal inkább az a fontos, hogy válaszoljunk rá, és megéljük a kiválasztottság célját. Te, aki ma hallod Isten kijelentését, tudsz-e válaszolni a döntéseiddel, a cselekedeteiddel, az egész lényeddel? Ugyanis Jézus ezt élte, és erre adott példát. Jézus azt mondja: nem én, hanem az Atya... Túllépni magunkon – ez a mai elhívásunk.
Fohász: Drága Urunk! Köszönjük, hogy segítesz rálátni önközpontúságunkra. Hála Neked, hogy Te példát adtál, és az Atya akaratát vitted végbe. Segíts túllépni saját személyünkön, és kiteljesedni a te akaratodban! Ámen.