3Móz 7 és Jn 20,19–23 (ÚSZ) „Bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek" (19)! Jézus tanítványai bujkálnak. Az ajtók bezárva. Amitől félni érdemes, az mind kirekesztve. A sorokat olvasva mégis az érződik, hogy a légkör kétségbeesett, feszültséggel teli. Milyen sok dolgot képesek vagyunk megtenni azért, hogy kizárjuk az életünkből a rosszat, a kellemetlent... Falak, zárak, riasztóberendezések vigyázzák álmunkat. Értékpapírok, befektetések, spórolások biztosítják a jövőnket. Akkor mégis miért vagyunk gyakran annyira feszültek, hogy még a hozzánk legközelebb állókhoz sem tudunk kedvesen szólni? Mert ahogy a tanítványok szívét, úgy a miénket is egyedül Krisztus töltheti be igazi békességgel.
Fohász: Jézusom, Te, aki a bezárt ajtók mögé is beléphetsz, kérlek, űzz ki a szívemből minden félelmet, és ajándékozz meg a Te békességeddel. Ámen.