3Móz 20 és Róm 4,1–8 (ÚSZ) „Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből igazult volna meg, akkor volna mivel dicsekednie, de nem Isten előtt" (2). A megigazulás azt jelenti: Isten úgy tekint rám, mintha soha nem vétkeztem volna. Ez nem az én érdemem, hanem az Úr ajándéka – ő az, aki megment és igaznak nyilvánít. Ha Ábrahám a saját tettei által nyert volna felmentést, okkal dicsekedhetett volna, persze legfeljebb akkor is csak az emberek előtt. A cselekedetek általi üdvösség gondolata mindig az emberi egót és büszkeséget táplálta. Ezért olyan vonzó sok vallás és sok keresztyén számára. Isten azonban úgy rendelte, hogy az üdvösség kegyelemből legyen a miénk, amelyet mi önerőből egyébként is képtelenek lennénk megszerezni, így a dicsőség egyedül Istent illeti ezért.
Fohász: Uram, köszönöm, hogy üdvösségem egyedül kegyelmed ajándéka, s ezért minden dicsőség csakis Téged illet. Ámen.