Kiskakas óvoda és bölcsőde

A projekt az előző lelkipásztor, a közelmúltban nyugdíjba vonult Pándy Árpád idején indult el és valósult meg. Kraus Viktor, aki egyben az ungi egyházmegye esperese az egyházközség élére való megválasztása után már működő intézményt vett át.

Hiánypótló szerep betöltése céljából épült református óvoda és bölcsőde a 9 400 lakosú Nagykaposon, ahol egy magyar és egy szlovák nevelési nyelvű óvoda működik. Az előbbit 80 gyermek, az utóbbit ennek a duplája, mintegy 160 gyermek látogatja, holott a népszámlálási adatok szerint a város lakosságának 65 százaléka magyar, 35 százaléka szlovák nemzetiségű. 

„A városi önkormányzattal együttműködve, a szükséges adatokat elemezve jutott el a presbitérium arra az elhatározásra, amelyet az egyházközségi közgyűlés is megerősített, hogy Nagykaposon szükség van a meglévő mellé még egy magyar nevelési nyelvű óvodára. Az önkormányzati fenntartásúhoz tartozóban a korlátozott számú férőhely hamar megtelt, így azok a szülők, akinek a gyermekét helyszűke miatt nem vették fel a magyar óvodába, s nem akarták máshová vinni, kénytelenek voltak szlovák nevelési nyelvűbe beíratni” – idézi fel az előzményeket az elődje által ismertetett tények alapján Kraus Viktor. Az egyházközség célja az is volt, hogy ezáltal hozzájáruljanak a magyar tannyelvű alapiskola létszámának a megtartásához és növeléséhez, hiszen a gyermekek jövője, hogy milyen nyelvű oktatási intézményt fog látogatni, az már az óvodában eldől. 

Az egyházközség a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program támogatásából az óvoda és bölcsőde számára egy magántulajdonban lévő telket vásárolták meg, amely közvetlenül a lelkészlak-ifjúsági központ mellett és a református templommal szemben helyezkedett el. A tulajdonosok ugyan eredetileg egy bevásárlóközpontot képzeltek el azon a területen, de végül jóváhagyták az eladást, szabad utat adva egy magyar nyelvű oktatási-nevelési intézmény felépítésének.

Kraus Viktor esperes-lelkipásztor

Az óvoda és a bölcsőde épülete a templom melletti utcáról nézve egy egyszerű, földszintes épületnek tűnik. Ha viszont egy másik utcáról figyeljük meg, kiderül, hogy az egy dombon helyezkedik el, s volt mit tenni a tervezőnek és a kivitelezőnek a szintkülönbségeket leküzdve okos megoldásokat beiktatva az óvodai osztályok és bölcsődei helyiségek, illetve az összes kiszolgálóhelyiségek elrendezéséhez.

„Építkezés közben felmerültek előre nem látható költségek is, amelyeknek egy részét az egyházközség állta. Az óvodához egy hatalmas játszóudvar is tartozik, ami a téli havazások idején szánkózásra is kiválóan alkalmazható” – magyarázza a szintkülönbségek adta pozitívumokat a lelkész, aki hozzátette, megérte az erőfeszítés. A gyerekek szeretik az óvodát.

Tényleg jó helyen van, a városközpontban. Remélem a Kiskakas sok olyan gyereket vonzott ide, akiknek más lehetőség nem lévén, szlovák óvodába kerülhettek volna. Bár sajnos az a tapasztalatunk, hogy a szülők jelentős része még mindig az államnyelvűt részesíti előnyben. Nem szeretném minősíteni a döntésüket, de úgy vélem, egy magyar gyereknek jobb egy anyanyelvű óvodában”.

A 2021 szeptemberében átadott intézményben először a bölcsőde kezdte meg működését, mivel annak engedélyeztetése gördülékenyebben ment. Az óvoda az indításhoz szükséges jóváhagyást csak később kapta meg, ezért csak a következő oktatási évben fogadhatták a gyerekeket. 2025 szeptemberétől viszont a bölcsőde nem üzemel.

„A hét bölcsődés gyerekünk ovis lett, újak pedig nem érkeztek. Így egyelőre szüneteltetjük a működését, de amint lennének érdeklődők, akkor készek állunk arra, hogy újraindítsuk. Elképzelhető az is, hogy ha jóval a negyvenes létszám feletti gyerek jelentkezne hozzánk a következő nevelési évre, akkor az üresen álló helyiséget óvodai célokra használnánk ki, ami együtt járna a pedagógusok számának bővítésével is” – vélekedik a lelkész.

A két csoportszobás negyven férőhelyes óvodában jelenleg nincs szabad hely, /illetve menet közben elköltözés miatt felszabadult egy/. „Végtelenül hálásak vagyunk, hogy a 2025/26-os oktatási év teljes létszámmal indulhatott el, de nem volt ez mindig így. Folyamatosan nőtt a gyermekek száma, s mostanra ért be a pedagógusok munkájának a gyümölcse.” 

Egy óvodának a működtetése és fenntartása azonban jelentős anyagi ráfordítással is jár. A gyereklétszám alapján kapott állami támogatás nem mindig fedi le a költségeket, főleg, ha nem működik teljes kapacitással. A nagykaposi egyházközség számára is ez komoly terhet jelentett, s bevételükből kellett fedezni a hiányt, amelyhez korábban részben hozzájárul az Egyetemes Egyház is az erre a célra szolgáló forrásból.

Minden fillért megér, amit a jövőnkbe fektetünk

„Kellemesen meglepődtem azon, amikor a pénztárosunk a presbiteri gyűlésen külön beszámolt az óvodára fordított kiadásokról és bevételekről, de még a jelentős összegek hallatán sem kérdőjelezték meg a gyülekezet előjárói a korábbi döntésüket, sőt, inkább azzal érveltek, hogy minden fillért megér, amit a jövőnkbe fektetünk be. Ez egy nagyon pozitív visszajelzés volt a számomra. Mivel most telt házzal üzemeltetjük az óvodát, úgy gondolom, egy kicsit fellélegezhetünk. Azonban nemrég kaptuk meg az előzetes számításokat a jövőre vonatkozóan, s abból viszont az derül ki, hogy a bevétel mégsem fedezi az óvoda fenntartását, viszont nem kell majd olyan jelentős összeggel hozzájárulnia az egyházközségnek, mint korábban. Legalábbis a tervek szerint."

Kraus Viktor úgy véli, a gyülekezet nem bánta meg az óvoda és bölcsőde alapítását, annak ellenére sem, hogy az eddig ráfordított összeget sok egyéb másra is el lehetett volna költeni. Akikkel eddig erről beszélgetett, mindenki kitartott azon véleménye mellett, hogy ez az óvoda.

A gyerekek nemcsak Nagykaposról, hanem Szirénfalváról, Nagyszelmencről és Kaposkelecsenyről is vannak. Sőt, az egyik kisfiút a negyven kilométerre található Tiszacsernyőből hozzák-viszik naponta a szülei. Mivel bölcsődébe is ide járt, s nagyon szeretett itt lenni, ezért született meg a döntés a részülről, hogy az óvodát is itt folytatja, hatalmas áldozatot vállalva fel.

Az óvodásoknak nem idegen a templom, a közösség, hiszen nagyobb ünnepek alkalmával, például karácsonykor vagy anyák napján műsort adnak. Az új nevelési év is mindig a templomban kezdődik ünnepélyesen majd ott is zárul. Sok szülő tagja a gyülekezetnek, akik jelen vannak az istentiszteleteken, kivéve azokat, akik nem Nagykaposon élnek, mert ők máshová járnak templomba. Próbálnak élő kapcsolatot kialakítani a szülőkkel, az óvodával és a gyülekezettel.

Kraus Viktor a gyülekezet lelkipásztoraként rendszeresen ellágotat a parókia szomszédságában lévő óvodába. Hétfőnként áhítatot tart az alkalmazottak számára, csütörtökön pedig a gyerekekkel találkozik, mindkét csoporttal külön a hittanóra keretében.

„Éneklünk, elmondok nekik egy bibliai történetet, amit közösen megbeszélünk, majd játszunk. Ezeket a huszonöt perces foglalkozásokat a gyerekek nagyon szeretik, sőt, én is nagyon élvezem, bár eleinte féltem az ovisok közötti szolgálattól, mert a nagyobb gyerekekkel könnyebben megtaláltam a hangot. De a gyerekek nagyon nyitottak. Mindig magammal viszem a gitárom, s a foglalkozás végén mindenkinek kiosztok egy-egy pengetőt. /Az egyik csoportban már az óvónő be is szerezte a gyerekeknek a pengetőket./ Majd jönnek sorba a gyerekek gitárt pengetni. Ez segít közelebb kerülni a gyerekekhez, akik egyébként nagyon nyitottak, sok kérdéssel halmoznak el. Előfordul, hogy hozom az elkészített bibliai történetet, de végül teljesen megváltozik a beszélgetés témája, mert éppen valami más foglalkoztatja őket, például a családban vagy velük történt esemény. Törekszem azonban arra, hogy az aznapi üzenet átadjam”.

Kassai Ildikó, a Kiskakas óvoda igazgatónője a Gazdaságtudományi Kar Vállalatirányítási szak elvégzése után kiegészítő pedagógiai tanulmányokat folytatott a Sárospataki Egyetemen, ahol óvodapedagógusi diplomát szerzett. 2011 óta foglalkozik gyerekekkel. Pályáját középiskolában kezdte, majd egy általános iskolában folytatta, innen érkezett a Nagykaposi Kiskakas Református Óvodába, ahol először óvodapedagógus helyezkedett el, majd rövid időn belül felkérték az igazgatói poszt betöltésére.

„A vezetői felkérés hirtelen érkezett, felkészületlenül. Mégis isteni gondviselést és erőt éreztem benne. Miután az elődöm lemondott, így először megbízottként irányítottam az óvodát, majd 2024-ben sikeresen megpályáztam az igazgatói posztot. Református hitben nevelkedtem. Tudom, hogy Isten vezetett ide, és ez a meggyőződés erőt adott ahhoz, hogy elvállaljam a felkérést. Munkámhoz a motivációt a pedagógiai értékek továbbadása, a gyerekek Istenhez való közelebb segítése, a velük való munka és a közösség szolgálata adja”.

Kassai Ildikó elárulja, hogy korábban nem rendelkezett intézményvezetői tapasztalattal, és megbízatásának elvállalásakor sem látta még teljes mértékben annak összetettségét és felelősségét, ezért különböző képzéseken vett részt. „Mivel a folyamatos tanulás elengedhetetlen a fejlődéshez, ezért felvettem a kapcsolatot a református óvodák vezetőivel, akikkel rendszeresen közös képzéseken veszünk részt, tanácsokat, eligazításokat kértem tőlük. A környék intézményvezetői is segítettek a kezdeti időszak gördülékenyebbé tételében. A szervezést, tervezést, pedagógiai irányítást és a szakmai feladatokat igyekszem felelősségteljesen ellátni, valamint a csoportomba tartozó gyerekekkel színvonalasan foglalkozni.”

Amikor az intézmény élére került, már adottak voltak az óvodapedagógusok és az egyéb alkalmazottak, ezért nem volt beleszólása abba, hogy kikkel szeretne a jelentkezők közül együttműködni. Csak később, amikor új munkatársakra volt szükség vehetett részt a döntésben, s mint mondja, formálhatta a közösséget a saját elképzelése szerint.

Hitre nevelni

„Az egyik legfontosabb tényező a jó óvodai légkör kialakításához, a csapatszellem és az együttműködés. Hálás vagyok, hogy egy olyan pedagóguscsapat jött össze, akikkel közösen tudunk szeretetteljes, támogató és biztonságos közösséget építeni. Számomra elsődleges a hitre nevelés. Közel vinni Istenhez a gyerekeket, biztosítani számukra a hit megélésének lehetőségét. Szeretném, ha óvodánk jó hírnévnek örvendene, ezért kiemelt figyelmet fordítunk a színvonalra és a minőségre. Ez is az egyik célunk, hogy minél vonzóbbá tegyük az óvodánkat a gyerekek, a családok és a közösség számára. Hangsúlyt fektetünk ugyanakkor az egészséges életmód kialakítására, az érzelmi, erkölcsi és értékorientált közösségi nevelésre, az anyanyelvi és értelmi fejlesztésre, valamint a nemzetiségi hagyományok átörökítésére. De vannak további tervek is, amelyek megvalósítás alatt állnak”.

A Kiskakas óvodában a szeretetteljes egymáshoz való hozzáállás alapvető érték. A gyerekeknek az elfogadó légkör megtapasztalása jó alapot ad a további fejlődésükhöz, de az is, ha ráirányítják a figyelmüket a segítség kérésre, a kibékülésére és az egymásnak való megbocsátás fontosságára.

„Nevelésünk alapja a keresztyén értékrend. Arra törekszünk, hogy a gyermekek közelebb kerüljenek Istenhez. Nagy hangsúlyt fektetünk a néphagyományaink tiszteletére, ünnepeink méltó megélésére, kulturális örökségünk továbbadására. Elsősorban a magyar iskolára készítjük fel a gyerekeket, ezért az anyanyelvi nevelés különösen fontos számunkra. Az anyanyelv megőrzése, ápolása elsődleges célunk.

A szlovák nyelv napi rendszerességgel jelen van az oktatásban és heti egy alkalommal játékos angol foglalkozásra is lehetőség van, amit az egyik anyuka tart a gyerekeknek szerdánként fél óra terjedelemben, külön-külön a kis és a nagycsoport számára. Igyekszik a heti témához kapcsolódni angol órán, a gyerekek nagyon szeretik” – sorolja a nevelési koncepció fő elemeit az igazgatónő, melyek közül kiemeli a bátorító nevelés alkalmazását.

Bátorító nevelés és csendes percek

A módszer rendkívül motiváló a gyermekek számára, hiszen megerősítik őket abban, amiben jók, és ezáltal segítik a fejlődésüket. A foglalkozásokba beépítik a logopédiai jellegű gyakorlatokat, figyelnek a helyes testtartásra, amelyhez egészségfejlesztő mozgásokat párosítanak. Mind mondja, igyekeznek minden gyermekre egyénileg odafigyelni.

„Látjuk, kinek mire van szüksége, és azon a területen erősítjük meg. Ha pedig olyan elakadást tapasztalunk, amely szakképzett segítséget igényel, a szülőknek javasoljuk, hogy keressenek fel megfelelő szakembert. Számomra a legfontosabb, hogy az óvodánk szeretetteljes, értékorientált közösség legyen, ahol a hit, a magyarság, a hagyományaink és a gyermekek személyes fejlődése egyaránt hangsúlyt kap.”

A hitre nevelés nem csupán egy külön program része, hanem az óvodai élet egészét átszövi, jelen van minden tevékenységben. Nyolc órakor, amikorra már minden gyerek megérkezik, elkezdődnek a 10-15 percig tartó Csendes perceknek nevezett beszélgetőkör külön-külön mind a két csoportban. Van egy kis áhítatos könyv, amelyből az óvónők egy-egy bibliai részt olvasnak fel a gyerekeknek, majd az elhangzottak alapján beszélgetnek a történet üzenetéről. Imával és keresztyén gyerekdalokkal zárják a kis foglalkozást, majd „szeretetüzenetet” adnak át egymásnak úgy, hogy mindenki megsimogatja a mellette ülő gyermek kezét, és elmondja: „Örülök, hogy itt vagy.”

Az imádkozás az egyik fő jellemzője az egyházi óvodának. Étkezés előtt és után, lefekvés előtt, születésnap alkalmával mindig összeteszik a kezüket és elmondják a betanult vagy a saját maguk által megfogalmazott imát. Ha valaki szomorú vagy beteg, érte külön is imádkoznak közösen a csoporttal. Így tanulják meg a gyerekek, hogy a hit, az ima és a szeretet mindennapi része lehet az életüknek.

„Keresztyén szellemiség az óvodában nem csupán elmélet, hanem a közösség és a mindennapok légköre, amelyben a gyerekek biztonságban, szeretetben és Istenre hangolódva fejlődhetnek.”

Lelki és közösségi többletet kínálunk

A nagykaposi Kiskakas óvoda iránt egyre nő az érdeklődés. Az igazgatónő szerint a növekvő számok igazolják, hogy a szélesebb közösség is értékeli a pedagógiai munkájukat. „Örömmel tapasztalom, hogy már most élénk az érdeklődés a következő nevelési év iránt. Júniusban többen is elballagnak, mert iskolások lesznek, reméljük a helyükre újak jelentkeznek. Májusban kezdődik a beiratkozás, kíváncsian várjuk az eredményt, de én optimistán tekintek a következő időszakra.”

Intézmény a térség óvodai kínálatában egy jól meghatározható, értékalapú pozíciót képvisel. A szlovák és a magyar tannyelvű óvodák fontos szereplői a helyi közösségnek, ugyanakkor mellettük a Kiskakas Református Óvoda lelki és közösségi többletet kínál. A szülők tudatosan választanak olyan nevelési intézményt a gyermekük számára, ahol nem csupán nyelvet, hanem értékrendet és biztonságos közösséget kapnak.

„Mi ebben kínálunk stabil, kiszámítható és hiteles alternatívát. Meggyőződésem, hogy az egyértelmű arculat és a következetes értékközvetítés hosszú távon erősíti intézményünk vonzerejét és bizalmát” – fogalmaz az igazgatónő, aki szerint a jó óvoda receptje, hogy a gyerekek szeressenek oda járni.

 „Amikor azt látom, hogy mosolyognak, érdeklődnek, játszanak és fejlődnek, ez a legerősebb üzenet. Nagy öröm hallani, amikor azt mondják, hogy szeretik a Kiskakas óvodát és az óvodapedagógusokat is. Ez az őszinte visszajelzés a legjobb bizonyíték arra, hogy jó úton járunk. A gyerekek mellett a szülők visszajelzései is megerősítenek bennünket. A pozitív visszacsatolás nemcsak egyfajta elismerés, hanem ösztönzően is hat” – hangsúlyozta Kassai Ildikó.

Juhász Bettinát az óvoda családias, szeretetteljes közege, hangulata fogta meg, aki tanulmányai befejezése után a pályázati kiírásra jelentkezett a Kiskakasba óvodapedagógusnak.

„Egyrészt az óvoda közel van a lakhelyemhez, ami megkönnyíti a mindennapi bejárást, másrészt több helyről is pozitív visszajelzéseket hallottam az intézményről: a jó közösségről, a támogató légkörről és a gyermekközpontú nevelésről. Már az elején éreztem, hogy ez egy olyan hely, ahol szívesen dolgoznék, szakmailag fejlődhetnék, és hosszabb távon is el tudnám itt képzelni a jövőmet. Számomra fontos volt az is, hogy a munkám során ne csak tudást adjak át, hanem értékeket is közvetítsek a gyerekek felé – szeretetet, türelmet, odafigyelést.”

Meglátása szerint egy egyházi fenntartású óvodában sokat jelent az, ha a keresztény értékek átadása mellett a pedagógusok példát mutatnak türelemből, szeretetből és elfogadásból. Kihívást jelent, hogy a gyerekek különböző családi háttérből érkeznek, és nem mindenki ugyanazt a vallási nevelést kapja otthon.

„Fontos, hogy nyitottak és megértőek legyünk, ugyanakkor következetesen képviseljük az óvoda értékeit a mindennapokban” – tette hozzá. Lefekvéskor koruknak megfelelő egyszerű bibliai történeteket mesélünk nekik, amiket aztán együtt megbeszélünk. Fontos, hogy ne csak meghallgassák a történeteket, hanem megértsék, mit tanulhatnak belőlük, például a szeretetről, a megbocsátásról vagy arról, hogyan segítsünk egymásnak.

Gyüre Dóra korábban alapiskolás gyerekekkel foglalkozott, előbb napközis nevelőként, majd alsó tagozatos pedagógusként. Ha szükség volt rá, helyettesített az intézményben működő bölcsődében és az óvodában. A Kiskakas óvodában bölcsődei nevelőként kezdte, illetve intézményvezetőként, majd lemondása után, óvónőként folytatta.

A többlet a szellemiség

„Kisfiammal sokat sétáltunk errefelé, amikor még csak épült a Kiskakas óvoda és bölcsőde. Láttuk, hogyan épül fel a semmiből az intézmény. Már akkor motoszkált a fejemben a gondolat, hogy jó lenne egyszer majd itt dolgozni – egy olyan helyen, ahol a hit is része a mindennapoknak”

Mint mondja, amit egy gyermeknek tudnia kell egy állami óvodában, azt tudnia kell náluk is. Ugyanolyan szakmai kihívásokkal találkoznak, ugyanazok a feladatok és felelősségek várnak rájuk.

„A valódi többletet az óvodánk szellemisége adja: itt a gyerekek nemcsak a mindennapi készségeket sajátítják el, hanem megalapozzuk a magyarságtudatukat és hitüket is. Arra törekszünk, hogy ne csak neveljünk, hanem példát is mutassunk. Ez felelősség, de jó értelemben. Hitelesnek kell lennünk. A gyerekek hihetetlenül nyitottak, és nagyon érzik, ha valami őszinte. Számomra fontos, hogy lássák: a hit nem szabályrendszer, hanem kapcsolat.”

A keresztyén szellemiséget a hétköznapokon keresztül adják át. Nem „tananyagként”, hanem élményként: ha a gyerekek látják, hallják és tapasztalják miként lehet türelmesen várni, figyelni a másikra, segíteni, örülni sikeréknek és egymásért imádkozni. „Ezek a hétköznapi apróságok formálják a hozzáállásukat, a viselkedésüket, és lassan a világfelfogásuk is a hit alapjaihoz igazodik. Hiszem, hogy a hitből fakadó biztonság egész életre szóló útravaló lehet a gyermekek számára.”

Gyüre Dóra csoportjában külön hangsúlyt fektetnek a helyes viselkedés megerősítésére. A Lélek gyümölcseire (szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség és önfegyelem) építve egy egyszerű, motiváló rendszert alakítottak ki: a gyerekek jó pontokat gyűjthetnek például segítőkészségért, figyelmességért vagy szorgalomért.

„A jó pontok nem versenyre ösztönöznek, hanem visszajelzést adnak: észrevesszük és értékeljük azokat a helyzeteket, amikor Istennek tetsző módon viselkedünk” – magyarázza az egyik nevelési módszert.

Az óvodapedagógusok csapatként működnek, egymást kiegészítve, és igyekeznek a gyerekeknek a lehető leggazdagabb, legszínesebb élményeket nyújtani a foglalkozásokon. Így rengeteg különböző módon találkoznak a gyerekek a művészettel, a zenével, a magyar népi kultúrával.

„A gyermekekkel való foglalkozáskor mindannyian a saját tehetségünket használjuk. Erősségeink közé tartozik az ének, néptánc, mesemondás, kreatív alkotótevékenységek. Tudunk zongorázni, furulyán játszani. Bábos képzéseken vettünk részt – az egyiken egyházi, a másikon hagyományőrző bábjátékot tanultunk. Módszertani ismereteinket képzőművészeti és robotikai továbbképzéseken bővítettük, de népi játék- és néptáncfoglalkozás képzésen is részt vettünk. Az így szerzett tudást és tapasztalatot beépítjük az óvodai mindennapokba” – fűzte hozzá.

A nevelés nemcsak pedagógiai, hanem hitbeli alapokon is nyugszik

„Számomra az óvónői hivatás szívből fakadó. Már kislánykorom óta mindig is óvónő szerettem volna lenni. Úgy éreztem, hogy ez nem is munka lesz a számomra, hanem hivatás, szolgálat. Amikor megtudtam, hogy Nagykaposon nyílik egy református óvoda, akkor nagy örömmel jelentkeztem a meghirdetett pályázatra. Elég sokan jöttek el az állásinterjúra, ezért nem is fűztem hozzá nagy reményeket, de végül kiválasztottak. Nagyon boldog voltam. Tudtam, hogy ez lesz az első komoly lépés az életemben, az első igazi munkahelyem” – mondja Takács Szimona, aki húszévesen, a losonci pedagógiai szakközépiskola befejezése és egy év várakozás után a Kiskakasban, a Halacska csoportban kezdhette meg pedagógiai pályafutását.

„A bölcsődének fenntartott helyiségben zajlott a meghallgatásunk, ahol először írásban egyszerű, de gyakorlatias kérdésekre kellett választ adni. Amikor kiválasztottak, nagyon megörültem, bár az óvodában eltöltött első hetek, míg bele nem rázódtam, nagyon nehezek voltak, talán a tapasztalatlanságom miatt is. Kihívással telt el minden egyes nap több hónapon keresztül. A gyakorlattal már rendelkező kollégák igyekeztek válaszolni még a legkézenfekvőbb kérdéseimre is.”

Fontosnak tartja, hogy a munkája összhangban legyen az értékrendjével, ugyanakkor hálás azért, hogy ilyen fiatalon egy befogadó, szeretetteljes keresztyén közösség tagja lehet. Nemcsak egy munkahelyként tekint az óvodára, hanem az életútja fontos állomásaként egy olyan helyre, ahol a hivatása és a hite találkozhat. Vallja, hogy a gyermekeknek a legfontosabb a biztonságot adó, szeretetteljes légkör, ahol különösen nagy hangsúlyt kap az egymásra figyelés, a megbocsátás, a hála és az öröm megélése.

„Egy egyházi fenntartású óvodában a szakmai kihívások mellett lelki és értékrendi felelősség is társul a mindennapokhoz – és talán éppen ettől más. Az egyik legnagyobb kihívás, hogy a nevelés nemcsak pedagógiai, hanem hitbeli alapokon is nyugszik. Ne csupán tanítsuk a gyerekeknek a keresztyén értékeket, hanem a mindennapi viselkedésünkkel és példamutatásunkkal is tükrözzük azokat.

Bocsánatkéréssel, odafigyeléssel. Kedves szóval. Szeretetteljes neveléssel megerősíteni: mindenki értékes és fontos. A másik kihívás az, hogy különböző hátterű családok érkeznek: vannak mélyen hívő szülők, és olyanok is, akik inkább a közösség vagy az értékrend miatt választanak minket. Meg kell találni az egyensúlyt: nyitottnak, elfogadónak maradni, miközben hűek vagyunk az intézmény szellemiségéhez.”

Imák a sebecskékre

Az ovisokkal nemcsak reggel imádkoznak és étkezések idején vagy lefekvéskor, hanem szükség szerint napközben is beiktatnak egy-két imádságot a foglalkozások alatt. Kifejezetten a sebecskék elmúlására. Takács Szimona elmagyarázza, hogy ha valaki megsérül, akkor gyorsan imádkoznak egyet.

„Anya otthon adja a puszit, mi itt egy rövid imádsággal kezeljük le. Vagy csak annyit mondunk: Jó Istenem, mulaszd el ezt a fájó pontomat, ezt a kis sebecskét. Vagy, Jó Istenem azt kívánom, itt ne fájjon. Ezek a kis imádságok sokat segítenek. Lefekvés előtti mese után, amikor már mindenki pihenőállapotban van, két kezüket összetéve imádkoznak. A váltó kolléganőm meg én is más-más imára tanítom meg őket, ami azért jó, mert így bővül az imatárházuk. Ha találok egy újat, akkor már azzal hajtják álomra a fejüket.”

Különleges, egyéni specializációja nincs, de igyekszik a lehető legtöbbet nyújtani a gyermekeknek a saját tudása és képessége szerint. Fontosnak tartja a mindennapokba beiktatni az államnyelv használatát játékos formában, dalokon, mondókákon vagy egyszerű beszélgetéseken keresztül, valamint a mozgás örömét még jobban elmélyíteni népi vagy modern tánc által.

Kovács Anikó szintén helybeli, az óvoda tisztasági felelőse és egyben mindenese is, aki reggel fél nyolctól délután fél négyig ügyel a tisztaságra és a rendre. Tíz éven keresztül dolgozott Királyhelmecen egy varrodában, majd Nagykaposon a városházán alkalmazták informátorként. A Kiskakas megnyitása után alkalmazta őt az egyházközség. Amikor még épült az óvoda és bölcsőde, ő is arról álmodozott, hogy milyen jó lenne itt dolgozni a gyerekek mellett.

„A Jóisten segített nekem ebben. Imádkoztam érte, hogy sikerüljön. Amikor valamit szeretnék elérni, akkor mindig Istentől kérek segítséget. Nagyon örültem annak a lehetőségnek, hogy itt dolgozhatok, ebben a közösségben. Szeretem a munkám és a gyerekeket is. Reggel, amikor megérkezem, körülnézek, ha valaki hozott új ágyhuzatot, felhúzom. Nyolckor bezárom az ajtót, felsúrolom a közlekedő folyosókat, hogy mire a gyerekek mennek tízóraizni, addigra rend legyen. Aztán letörlöm a gyerekek után az asztalt.

Ha készülnek ki játszani az udvarra, segítek nekik felöltözni, majd amíg kint vannak, felporszívózom a szőnyeget, letörölgetek. A kinti játszás után segítek nekik levenni a kabátot, cipőt. Lefekvéskor is ott vagyok mellettük, ahol látom, hogy szükség van rám, odamegyek. Szeretem a rendet. Ez egy új óvoda, szükséges a rend fenntartása. Nyáron, a szünidő idején nagytakarítást végzek, ilyenkor tisztítom meg a hatalmas ablakfelületet is. A gyülekezet tagjai is besegítenek, lekaszálják az udvaron a füvet, télen pedig eltakarítják a havat. Örömmel dolgozom itt, s ha gondok merülnek fel a közöttünk, akkor megoldjuk közösen, szeretetben.”

Kraus Viktor, a gyülekezet lelkésze nem titkolja, hogy nem szeretnének szembe kerülni a környékbeli magyar óvodákkal, hanem inkább az együttműködésre törekszenek. „Úgy vélem, nekünk nem egy másik magyar óvoda a konkurencia, hanem a szlovák nyelvű. Onnan kellene a magyar gyerekeket elcsábítani. Ez lenne a feladatunk. Senkinek nem érdeke, hogy egymás ellen forduljunk. Ez lenne a cél, s ezt kellene elérni, hogy minél több szülő magyar óvodába írassa a gyerekét. Ha őket meg tudjuk győzni, akkor egyik itteni magyar óvodának sem lennének létszámproblémái.”

Iski Ibolya

Fotó: Iski Ibolya, Kiskakas óvoda