Te kit választanál? „… Barrabást pedig bocsásd el nekünk!” (Lk 23,18)
2026. április 03., péntekA százötven éve született Albert Schweitzer Nobel-békedíjas orvos-misszionárius, teológus Életem és gondolataim önéletrajzi írásában olvasható a következő gondolat: „Két tapasztalat árnyékolja be életemet. Az egyik, hogy a világ érthetetlenül titokzatos és gyötrelmes. A másik, hogy az emberiség szellemi hanyatlásának korában születtem.”
Olyan időket élünk, amikor információk özöne áramlik felénk nap mint nap. Az elmúlt száz évben elképesztő tudás- és információmennyiséget halmoztunk föl. Sosem látott tempóban bukkannak fel új ismeretek, új szakmák, új tudományterületek. A hírözönben azonban számtalan esetben elveszünk, mert nem tudjuk szétválasztani, mi a hasznos és mi a haszontalan.
Vajon mennyire vagyunk érzékenyek arra, ha az Úr szól hozzánk? Meghalljuk, komolyan vesszük, engedjük, hogy személyes, önmagunkkal szembesítő, életre hívó, utat mutató, korlátokat állító, tettekre bátorító hatalom megszólítson bennünket?
![]()
A közismert történet mind a négy evangéliumban megtalálható. János evangélista szerint Barabbás rabló volt, Márk és Lukács evangéliumában gyilkosként szerepel, Máté evangélista pedig fogolyként említi. Barabbás azokkal szimpatizált, akik a zsidó nép szabadságáért küzdöttek a római elnyomás ellen – egy lázadás alkalmával elfogták, börtönbe vetették, halál várt rá.
Azonban pészah ünnepén minden évben a júdeai helytartó egy bebörtönzött rabot szabadon bocsáthatott. Ebben az időszakban Jeruzsálem tele volt a világ minden részéből érkezett zarándokokkal, nem volt tanácsos nyugtalanságot szítani. A helytartó, Poncius Pilátus a népnek felkínálta azt a lehetőséget, hogy válasszanak Barabbás és Jézus között. A tömeg pedig Barabbás nevét kiáltotta – a néplázító és gyilkossá vált ember szabadon bocsátását követelte.
Pilátus azzal, hogy a népnek választási lehetőséget adott, a nép igazságérzetétől várt segítséget – helytartóként azt remélte, hogy sikerül majd a tömeg együttérzését megnyernie Krisztus számára. De nem így történt, ők Barabbást választották, és Jézus erőszakos elpusztítását követelték.
Miért hajlamos az ember inkább a sötétséget választani, mint a világosságot? Barabbás az erőszak embere, aki a maga kezébe veszi az ügyek intézését, aki ha kell, odaüt, ha kell, tőrét az ellenségbe döfi, ha kell, üvölt. Jézus az élet fejedelme – szelíd hangon szól, ő tűri az ütlegelést, engedelmeskedik. Melyikük a követendő példa? Merem-e Jézust választani akkor is, ha Barabbás népszerűbb?
Pándy Kovács Tímea
