Zsolt 119,129–176 és Ef 6,10–20 (ÓSZ) „Láttam a hűtleneket, és megundorodtam" (158). „Megundorodtam". Ez a szó ragadott meg a mai zsoltárunkból. Azért, mert világosan kimondja, hogy Isten gyermekéből a bűn, a gonoszság undort vált ki. Ami korábban betöltötte az életemet, fontos volt számomra, attól most undorral fordulok el. Aki még nem érez undort korábbi tettei, gondolkodása, szokásai és életmódja felett, abban még nem született meg hit által Krisztus. Hiszen Pál apostol is erről tesz bizonyságot: „Kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem" (Fil 3,8).
Fohász: Uram, segíts megundorodni a bűntől, régi életemtől. Add, hogy egyedül a Tőled való új életre vágyakozzam, abban erősödjem, abban növekedjem. Szeretnék a Te dicsőségedre élni! Ámen.