Az ünnepi alkalom elején Oros Csaba helyi lelkipásztor köszöntötte a megjelenteket, különös tisztelettel a Brányik család tagjait, akik jelenétükkel megtisztelték az alkalmat.

Az igei szolgálatot Görözdi Miklós, a Pozsonyi Református Egyházmegye esperese végezte, aki a 42. zsoltár kiemelt versei alapján szólt az egybegyűltekhez. Igehirdetésében párhuzamot vont a szomjazó szarvas tiszta víz utáni vágyakozása, és az emberi léleknek az élővíz, illetve Isten utáni vágyakozása közé. A bősi gyülekezet is vágyakozott Isten után, a Vele való közösség iránt, Isten igéje után, amely felüdíti az emberi lelkeket.

Isten házában most is töltekezhettek a hívek az igével, ami Isten beszéde és örömüzenete, hiszen aki keresi az igét, azt az felüdíti. Felüdíti még akkor is, amikor az ember az őt kínzó gyötrődéseitől Istenhez fordul, mert tudja, kihez kell fordulnia. Ahogy a zsoltáros is mondta, elődeink is hangoztatták, és mi is mondhatjuk: „Bízzál, én lelkem, bízzál Istenben!”

„Jó, ha tudjuk, hogy Isten az élő vizek forrását adja nekünk, hogy lelkünk felüdüljön, hitünk és reménységünk soha el ne fogyjon” – gondolatokkal zárta az igehirdetését az esperes.

Ezután Buza Zsolt, a pozsonyi gyülekezet lelkipásztora beszélt a két pozsonyi zsidómentő lelkészről, Brányik Sándorról és Szabó Béláról. Ahogy a kiállítás pozsonyi megnyitóján, úgy itt is bemutatta az 1938-as keresztelési anyakönyvet. Ezenkívül elhozta azt az életeket mentő gyülekezeti pecsétet is, amellyel elődei a zsidó lakosok részére kiállított keresztleveleket hitelesítették, s ezzel – a keresztséggel – rövidebb-hosszabb ideig mentesültek az üldöztetések alól. A Brányik Sándor által megkeresztelt, mintegy ötven személy egy része 1940-ben, mások pedig 1941-ben tett vallást hitéről, és válltak a gyülekezet aktív tagjaivá.

A pozsonyi lelkész előadása után e sorok írója vetített képes előadásban foglalta össze a négy zsidómentő református lelkész – Brányik Sándor, Puskás István, Sedivy László és Szabó Béla – munkásságát. Ők voltak azok a hétköznapi hősök, akik 1942-ben, amikor már javában folytak a zsidóüldözések, életüket kockáztatták, hogy életeket mentsenek. A jelenlévők hallhattak a Zsidó Kódexről, amely a korabeli Európa egyik legkegyetlenebb zsidóellenes törvényeit tartalmazta. Ezenkívül az előadó a Hlinka-gárda besúgóhálózatának munkájára is felhívta a figyelmet, majd térképen mutatta be a négy lelkész szolgálati területét, ahol a hozzájuk forduló zsidókat megkeresztelték.

Áldásos munkájuknak sokan köszönhetik az életüket. Sajnos nem mindenki volt olyan szerencsés, mint a kiállításon külön tablón bemutatott Joe Veselsky, akit Weisz József néven 1942 augusztusában keresztelt meg Nyitrán Sedivy László. Weisz József túlélte a holokausztot és a partizánharcokat a Szlovák Nemzeti Felkelés idején, majd a legidősebb szlovákiai származású reformátusként, 2026. január 3-án hunyt el 107 éves korában az írországi Dublinban.

Az istentisztelet végén a tablók megtekintésére került sor, majd terített asztalok mellett folytatódott a beszélgetés a bősi templom karzatán. Brányik Sándor unokái, dédunokái és más leszármazottjai meghatottan mondtak köszönetet Oros Csabának az alkalom megszervezéséért. A jelenlévő Brányik család tagjai közül néhányan már többször megfordultak Bősön, hiszen szívükön hordozzák a kis gyülekezetet, amelynek létrejöttében nagy szerepe volt Brányik Sándornak, az akkori csilizpatasi lelkipásztornak is.

A kiállítás következő állomása dunamocsi református templom lesz, ahol az egyik zsidómentő, Puskás István szépapja is végzett szolgálatot.

Szöveg és kép: Fritz Beke Éva