Amikor úgy tűnik, hogy Jézus mennybemenetele a mindenkori embertől való elszakadásról szól, akkor tegyük fel magunkban a kérdést: Mégis miért tenné ezt Jézus? Ha nélkülünk szeretett volna a mennyben lenni, ha közömbösek volnánk neki, akkor egyáltalán nem jött volna el ebbe a világba! Ha ő képes volt meghalni értünk, akkor nem azért megy a mennybe, hogy megszabaduljon tőlünk, hanem azért, hogy helyet készítsen nekünk ott, ahol nincs többé sem bűn, sem pedig szenvedés.

Földi valóságunkban sok nehézségben van részünk, gyakran úgy érezzük, hogy egyedül kell helytállnunk azokban. Sokszor kételkedünk Jézus szeretetében, gyógyító és békességteremtő erejében. A megannyi gonoszság, irigység, meg nem értés közepette gyakran megfeledkezünk Jézus ígéretéről, amely szerint ő velünk van minden napon a világ végezetéig. Jelenléte pedig áldás, amely erőt ad, hiszen a javunkat akarja! Itt a földön is; de teljes mértékben ott, ahová ő ment: mert a menny nemcsak egy hely, ahol ő vár ránk, hanem az az otthon, ahol örökké fogunk élni, mégpedig az ő jelenlétében és az ő ajándékaival! Amíg itt a földön élünk, addig áldásaiból élünk; s ezek az áldások egykor majd végleg a mieinkké válnak.

Jézus golgotai kereszthalálának ereje megtörte a tanítványok hitét. Ezért kételkedtek húsvét után, még akkor is, amikor Jézus megjelent nekik. Nem tudták felfogni, hogy valaki legyőzheti a halált, hogy valaki hatalmasabb az életnél, hogy Isten valóban láthatóvá lett az ő Fiában! Most pedig a mennybe megy, és ők eldönthetik, hogy elhiszik-e, hogy Jézus Isten és Úr, vagy mindezt hátrahagyva szépen visszaballagnak korábbi életükbe...

És a tanítványok döntöttek: „örömmel tértek vissza Jeruzsálembe; mindig a templomban voltak, és áldották Istent!” Nem mondták azt, hogy: Ha Jézus fel tudta támasztani a naini ifjút, Jairus leányát vagy Lázárt, akkor miért nem támadna fel ő maga is? És azt sem mondták, hogy: Jézus felment ugyan a mennybe, de ugyanúgy járt Illés meg Énok is; tehát lehet, hogy Jézus is csak egy azok közül, akiket Isten maga mellett akart tudni...

De az, hogy valaki fel is támadjon, és a mennybe is felmenjen – már nem fért bele az emberi léptékbe. Itt már sokkal többről kell, hogy szó legyen! Hát ezért imádják Jézust, és ezért ismerik el Úrnak nemcsak az életük, hanem az egész világ felett. Ezért térnek vissza örömmel Jeruzsálembe. Ezért töltötték az idejüket dicsérettel, nem pedig kesergéssel. Mert tudták: bár Jézus most nem látható, de jelenléte valóságosabb, mint valaha. Az áldása útmutatás, biztosíték és küldetés egyszerre. Az ő áldó jelenléte elég erőt, elég biztatást, elég reménységet ad. Ő olyan vezérünk, akire bármikor és bármiben számíthatunk, ha az a jót, a békességet szolgálja.

Szabó Krisztián