Zsolt 133 és 1Tim 5,17–20 (ÚSZ) „A vezetésben bevált presbiterek kétszeres megbecsülést érdemelnek: elsősorban azok, akik az igehirdetésben és a tanításban fáradoznak" (17). Református egyházunkban gyülekezeteinket presbitériumok igazgatják. A presbiterek feladata a gyülekezet ügyeinek intézése: lényegében a vezetés. A fenti igevers alapján azok a presbiterek, akik igemagyarázattal és a gyülekezeti tagok lelki vezetésében szolgálnak, kiemelkedő megbecsülést érdemelnek. Látjuk tehát, hogy az ige szerint az legyen presbiter, aki komoly, elhívatott, lelki ember. Aki Krisztus megváltott, újjászületett gyermeke, aki hirdeti, terjeszti az evangéliumot, mert ezzel van telve a szíve. Örömmel beszél róla másoknak, odaadóan vesz részt a gyülekezet alkalmain, mert vágyik a lelki épülésre. S miután feltöltődött, igyekszik másokat is erősíteni ebben a lelkileg éhező világban. A rábízott gyülekezetet Isten Szentlelke által vezeti és segíti.
Fohász: Mennyei Édesatyánk! Szeretett egyházunk, gyülekezeteink elöljáróiért, presbitereiért kiáltunk most. Vezesd őket, hogy Általad ők is jó vezetői lehessenek a Te népednek. Ámen.