Zsolt 135 és 1Tim 6,1–2 (ÚSZ) „Akik iga alatt görnyedő szolgák, a saját uraikat méltassák teljes tiszteletre, hogy Isten nevét és a tanítást ne káromolják miattuk" (1). A keresztyénség első századi terjedése következtében új helyzet alakult ki a rabszolgák és uraik életében. Amennyiben mindketten keresztyénné lettek, lelki értelemben testvérekké váltak, azonban továbbra is megmaradt alá- és fölérendelt státuszuk a hétköznapokban. Pál apostol itt arról tanít, hogy a szolgák tiszteljék urukat akár keresztyén, akár nem. Tiszteletteljes viselkedésük és becsülettel elvégzett munkájuk bizonyságtétel volt, ami Istenre terelte uraik figyelmét. A mai korban ez a tanítás az alkalmazottaknak szól, úgy is mondhatnám: nekünk, alkalmazottaknak. Feletteseink iránt tanúsított tiszteletünk és becsületesen elvégzett munkánk ma is az Úrra mutat. Ez nem megalázkodás, hanem engedelmesség az Ige tanításának és hiteles keresztyén élet.
Fohász: Drága Urunk! Add, hogy ne csak a szavaink, hanem az engedelmességünk és az általunk elvégzett munka is Rólad prédikáljon az életünkben. Ámen.