Zsolt 143 és 2Tim 2,14–21 (ÚSZ) „Ezekre emlékeztesd és Isten színe előtt bizonyságot téve kérd őket: ne folytassanak haszontalan szóharcot a hallgatók romlására" (14). Isten Igéje tanít meg bennünket helyesen, bölcsen élni az életünket. Az Úr arra biztat bennünket, hogy valljuk meg hitünket, vagyis beszéljünk másoknak az evangéliumról, hitünkről, megtapasztalásainkról. Elkerülhetetlen, hogy ebből kifolyólag időnként ne találjuk szembe magunkat ellenvéleményekkel. Mit tegyünk ilyenkor? Az építő párbeszéd hasznos, ezért beszélgessünk mindenkivel, aki erre nyitott. A Szentlélekre bízva magunkat, valamint az Ige és a keresztyén életünk során megértett igazságok által próbáljuk meg beszélgetőpartnerünket meggyőzni Isten igazságáról. Felesleges szóharcokra, veszekedésre, soha véget nem érő vitákra azonban nem biztat bennünket az Úr. „Ha pedig valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja meg beszédeteket: menjetek ki abból a házból vagy városból, még a port is verjétek le lábatokról" (Mt 10,14)!
Fohász: Drága Urunk! Adj tiszta látást, hogy mikor van érelme a beszélgetésnek, vagy mikor kell továbbmennünk, és mások felé szolgálnunk. Ámen.