Zsolt 144 és 2Tim 2,22–26 (ÚSZ) „De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez" (24). Ez az ige barátságos, kedves magatartásra szólítja fel a keresztyén embert. De valahogy nem áll össze a kép... Ha valaki azt állítja magáról, hogy befogadta a szívébe a szelídlelkűségéről és szeretetéről ismert názáreti Jézust, ő maga viszont alapvetően szigorú és mogorva személyiség... Nekünk ebben az istentelen világban be kell mutatnunk Jézust. Azok az emberek, akik nem akarnak Bibliát olvasni, temploma járni, de még az igéről sem szeretnének beszélgetni, hogyan lesznek elérhetők számunkra? Egyszerűen az életünkkel, a viselkedésünkkel kell bemutatnunk Isten szeretetét. Lehet, hogy alapvetően nem olyan a természetünk, de ha befogadtuk Jézust, a természetünk is megváltozik. A bennünk lévő Szentlélek átformál, elindítja a megszentelődés folyamatát, és ez elengedhetetlenül krisztusi természetet munkál ki bennünk.
Fohász: Segíts, Uram, hogy át tudjam engedni magam teljesen a Te átformáló hatalmadnak. Kérlek, javítsd, gyógyítsd romlott természetemet, hogy akiknek velem van dolguk, Veled is találkozhassanak, mert Rád van szükségük. Ámen.