Zsolt 145 és 2Tim 3,1–9 (ÚSZ) „Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják" (5). Egyszer egy kisfiú megkérdezte tőlem: hogy van az tiszteletes bácsi, hogy a szomszéd néni minden vasárnap megy a templomba, de amikor otthon van, szoktam hallani, hogy nagyon csúnyán beszélnek a férjével. A látszatkeresztyénség nagy károkat tud okozni az egyháznak, mert ha a templomba nem járók látják a felemás életünket, az képes távol tartani őket a gyülekezettől. A hiteles keresztyén élet viszont vonzó. Az elkötelezett, Krisztusban élt élet magán hordozza Isten erejének átformáló jegyeit. A környezet előbb-utóbb rácsodálkozik a hívő keresztyén másságára, és egyszer csak veszi a bátorságot, és felteszi a kérdést. Hogyan lettél ilyen? Akkor lehetőség nyílik arra, hogy beszélni kezdjünk Jézus Krisztus érthetetlen golgotai szeretetéről és arról, hogyan formálta át természetünket, gondolkodásunkat és egész életünket.
Fohász: Úr Jézus! Köszönjük, hogy Te adsz lehetőséget arra, hogy megálljunk, elgondolkodjunk az életünk felett, és odakuporodjunk kereszted tövéhez. Szükségünk van Rád, Jézus! Ámen.