1Krón 9,1b–34 és Zsid 2,1–4 (ÓSZ) „Közülük kerültek ki azok is, akik számon tartották a fölszerelést, a szentély egész fölszerelését" (29). A jó barátság alapja a pontos elszámolás – tartja az ismert mondás. Fontos, hogy az ember tisztában legyen azzal, hogy kinek, mivel tartozik, mit és hogyan kell visszaadnia. Nálam az apró nem nagyon szokott számítani, s amikor egy kedves barátom elkezdett nekem valamit kiaprózni, akkor mondtam neki, hogy hagyja nyugodtan, nem kell visszaadnia. Ekkor idézte a mondást, s rögtön hozzá is tette: Hadd döntsem el én, hogy mikortól tartozom neked! Ezzel ráébresztett, hogy a jó barátság arról szól, hogy nem adósság vagy másfajta kölcsönös függés tart minket össze, hanem a szeretet. A pontos elszámolás mérőfok lehet az Istennel való kapcsolatunkban is. Érdemes számontartani, hogy mit engedett már el nekünk Isten, mit ajándékozott! És mi tudtunk-e, akartunk-e neki bármit is adni?!
Fohász: Uram, jó nekem számontartani minden ajándékodat. Mert így derül ki jóságod, nagyságod és kegyelmed, amely mindig többet ad, mintsem érdemelném. Amikor számot vetek önmagammal, hadd érezzem mindig mindent megadó kegyelmed ritmusát. Ámen.