1Krón 12 és Zsid 3,15–19 (ÓSZ) „De ha el akartok árulni ellenségeimnek, holott az én kezemhez nem tapad erőszak, látni fog és megbüntet atyáink Istene" (18)! Egy vallásos család házában megjelenik egy betörő. Ahogy gyűjti be az ékszereket, megszólal mögötte egy hang: Jézus lát és figyel téged! kis idő múlva a hang újból megszólal: Jézus lát és figyel téged! A betörő észreveszi a beszélő papagájt: Szóval, téged hívnak Jézusnak?! Nem, engem Mózesnek hívnak. A pitbullt hívják Jézusnak. Szerintem vicces. De a betörőknek, akik lehet, hogy nem ékszerért, de előnyért, önérdekért törnek be életekbe, egyáltalán nem az. Az ilyenek felett hangzik el Dávid király szava: „Látni fog és megbüntet atyáink Istene!" Ez az Istenben bízó ember reménysége: ez ment meg az állandó mentegetőzéstől, az önvédelmi mechanizmusoktól, a szükségtelen önigazolástól. Oda lehet állni bárki elé – nem az esélytelenek nyugalmával, hanem – az Istenbe vetett bizalom egyenességével!
Fohász: Olyan jó, Atyám, hogy Te látod azokat is, akik nem élnek, hanem viszszaélnek a lehetőségeikkel, s ahelyett, hogy másokért tennének, önmagukat emelik egyre magasabbra. Látod és előbb-utóbb megfizetsz mindenkinek. Csak legyen türelmünk kivárni... Igen, mert Te türelmes vagy! Ámen.