1Krón 13 és Zsid 4,1–11 (ÚSZ) „Nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták" (2). Volt egyszer egy hatalmas, sudártornyú templom, tele üres padokkal. Minden vasárnap felment a fekete ember a szószékre, és beszélt mindenről, ami szép és jó, meg arról is, ami nem. S arra buzdított, hogy vegyék komolyan, mert „Praedicatio verbi Dei est verbum Dei". Erre mindhárom néni bólogatott, a fekete ember meg mondott egy áment, hogy ki ne fusson a húsleves. Így ment ez éveken át, s a fekete ember egyre többször kérdezte magától: miért nincsenek többen? Egy vasárnap, amikor lejött a magasból, megkérdezte az egyetlen nénit, hogy mit értett meg a prédikációból? Az mosolyogva válaszolt: „Praedicatio verbi Dei est verbum Dei". A fekete ember többet nem ment fel a magasba, nem beszélt latinul, nem igazolta magát, hanem lement az emberek közé, és hirdetni kezdte: nem elég valamit hallgatni, meg is kell érteni, s el kell kezdeni hinni.
Fohász: Istenünk, kérünk, kergesd szét rajzó gondolatainkat, hogy elmerülhessünk Benned. Piszkálj Lelkeddel, teremts újjá Igéddel, hogy amit mondasz, azt elkezdjük megvalósítani. Ámen.