1Krón 17 és Zsid 5,11–14 (ÓSZ) „Menj, mondd meg szolgámnak, Dávidnak, hogy ezt mondta az Úr: Nem te építesz nekem házat, hogy abban lakjam" (4). Nehéz megemészteni, amikor rájövünk, hogy nem minket, hanem valaki mást választanak. Lehet az egy feladat, egy munkakör, egy barátság, talán egy szerelem, ahol és amiben nem ránk esik a választás. Nehéz az ilyen helyzet, főleg akkor, ha nincs különösebb oka a mellőzöttségünknek. Kain olyan nehezen viselte a hátratételt, hogy képes volt agyoncsapni az öccsét. Jákób is hasonló motivációtól vezérelve próbálta meg átverni apját és testvérét. Dávid is megkapja az üzenetet: „Nem te". Nehéz beletörődni abba, hogy nem én leszek az, akit választanak. De ez is a hitünk egyik próbája lehet, ha elhisszük, hogy Isten sokkal jobban tudja, hol van helyünk és lehetőségünk az ő országát építeni.
Fohász: Uram, de jó lenne, ha nem érdekelne bennünket a sorrend. Tudjuk, mindez az Éden kertjében kezdődött, amikor elvakultan harapott az ember a gyümölcsbe, s harapott magának megosztott első helyet és halált. Kérlek, vedd ki szívünkből az összehasonlítgatást, és nyiss olyan helyet, ahol pont ránk számítasz. Ámen.