1Krón 22,2–19 és Zsid 8,1–5 (ÚSZ) „Olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben" (1). Ha Istennek lenne lehetősége egy képpel vagy rövid videóval valami fontosat megosztani, akkor mi lenne az? A mai ige ezt villantja fel: nekünk olyan főpapunk van, aki Isten trónusának a jobbján ül a mennyben. Nem holmi kis eldugott lyukban, egy vidéki kis ház rejtekében csücsül, hanem Isten jobbján. Ha ezt még megfűszerezzük azzal, hogy Isten sztorijában az az izgalmas, hogy az nem csak huszonnégy óráig tart, és nem tűnik el, sőt végérvényesen és örökké megmarad, akkor ennél biztatóbb dolgot nem is lehet elképzelni. Szeret minket, vigyáz ránk, gondoskodik rólunk. Ráadásul a lehető legjobb helyről lobbizik értünk! Csak ne helyezkedni akarjunk, ne a jövőnket biztosítani és lefoglalni a legzsírosabb pozíciókat, mint a Zebedeus-fiak, hanem várjuk, hogy egyszer majd az asztal végéről maga mellé hív: gyere, ülj ide mellém, valamit mondok...
Fohász: Uram, adj helyet magad mellett. Adj helyet a Te dicsőségedben. Hadd lehessünk a közeledben. Szeretnénk mindig első kézből értesülni a hírekről, döntéseidről. Lesni minden mozdulatodat. Tudni akarunk a kulisszatitkokról is... Adj helyet magad mellett. Ámen.