1Krón 24 és Zsid 9,1–10 (ÚSZ) „A Szentlélek ezzel azt jelenti ki, hogy amíg az első sátor fenn-áll, addig nem nyílik meg a szentélybe vezető út" (8). Van valami kreativitás abban a műsorban, ahol furcsa jelmezekben sztárok állnak színpadra, énekelnek, és a zsűri tagjai ki akarják találni, ki van az álarc mögött. Bizony, be kell lássuk, hogy néha fogalmunk sincs, ki rejtőzik egy-egy álruha alatt. Melletted él valaki évekig, egy osztályba jártok, esetleg tanít, talán a barátod, de vajon megmutatja magát, vagy csak annyit enged látni magából, amennyi a lényeget még mindig elrejti? Ha vigasztal: nem te vagy az egyetlen, aki találgat. Gondolj Péterre, aki a megdicsőülés hegyén sátrat akart építeni Jézus Krisztusnak, aki maga a Sátor, a Szentek Szentje, akinek nem kell templom, mert ő maga a legszentebb templom. Szóval nem baj, ha néha benézed, de azért tessék fejlődni, és szépen lassan eljutni odáig, hogy tudd: ki által nyílt meg az út az Istenhez!
Fohász: De jó, Uram, hogy úgy döntöttél, köztünk akarsz sátorozni, eljöttél az életünk közepébe. Olyan ez, mint egy igazi, sértetlen, friss szerelem, amiben nincs semmi számítás. Látni szeretnénk a dicsőségedet, élvezni a jelenlétedet. Ámen.