Jób 24,1–17 és Jel 8,7–13 (ÓSZ) „Miért nincsenek a Mindenhatónál ítéletre fenntartott idők, miért nem láthatják ítéletének napjait, akik őt ismerik" (1)? Igazságtalanság! – elég sokszor mondjuk. Igazságtalanság, hogy nekem kevesebb van, mint neki. Igazságtalanság, hogy ő egészségesebb, mint én. Igazságtalanság, hogy a tolvajt nem kapják el a rendőrök, de engem bezzeg megbüntetnek autózás közben. Sokszor ordít belőlünk az érzés, hogy igazságtalanság áldozatai vagyunk. Lehet, hogy rézben jogos a felháborodásunk. Mert sok minden igazságtalanságnak tűnhet itt a földön. A végső ítélet után azonban csak az igazak, a Krisztus áldozatában hívők állhatnak meg. Vajon Isten nem volt igazságtalan, amikor egyszülött Fiát adta értünk? Ez adjon nekünk erőt, ez legyen a mi reménységünk! Azt meg már csak megemlíteni tudom, hogy sok igazságtalannak tűnő dologgal formált már Isten igazabbá engem. Remélem, te is tapasztaltál már hasonlót!
Fohász: Atyám, háborog a lelkem, mert sok mindent igazságtalannak érzek. Bocsásd meg, hogy nem tudom ezeket egyik pillanatról a másikra elengedni. Kérlek, formálj engem, adj több hitet, hogy ne mások számítsanak, hanem Te és a Veled való kapcsolat. Ámen.