Jób 25 és Jel 9,13–21 (ÓSZ) „Nézd a holdat: még az sem elég ragyogó, szemében még a csillagok sem fényesek. Hát még a halandó, ez a féreg, és az ember fia, ez a pondró" (5–6)? Ezeket olvasva felmerül a kérdés, hogy vajon Isten szemében értékesek vagyunk egyáltalán? Szerintem éppen ezt igazolja ez az ige. Isten felfoghatatlanul hatalmas, mi pedig hozzá képest... És Isten lehajolt hozzánk. Annyira értékesek vagyunk neki, hogy egyszülött Fiát, Jézust adta értünk. Pancsinelló, a foltmanó jut eszembe Max Lucado történetéből. Társai mindig csak foltokat aggattak Pancsinellóra, ezért egy idő után megkérdezte: értékes vagyok én valakinek? Éli, a történet szerint Isten pedig válaszolt: igen, mert az enyém vagy! Ezért vagy értékes nekem. Én alkottalak, és én sohasem hibázom. Testvérem! Isten alkotott téged is, számára tehát értékes vagy! Az értékedet Jézus drága vére, feláldozott élete is bizonyítja.
Fohász: Atyám, nagyon hálás vagyok azért, mert annyira értékes vagyok számodra, mint Jézus. Köszönöm, hogy keresztáldozata miatt én is a gyermeked lehetek. Kérlek, segíts újra és újra átélnem, hogy a kegyelem nem olcsó, hanem drága ajándék. Mindennél drágább. Köszönöm, hogy ez az én Tőled megszabott értékem. Ámen.