A Szentlélek teológusa

2019. november 12., kedd

Nyolcvan éve hunyt el Sörös Béla, a trianoni döntés utáni felvidéki reformátusság meghatározó személyisége: Losonc lelkipásztora, a Szlovenszkói Dunáninneni Református Egyházkerület második püspöke és a Losonci Teológiai Szeminárium igazgatója volt.

Sörös Géza nemespécselyi lelkész és Mórocza Lilla első gyermekeként született Zala megyében. Kolozsváron, Pápán, Budapesten és Edinburghban tanult teológiát. Hazaérkezése után Szász Károly püspök segédlelkésze lett Budapesten. 1901 nyarától az Országos Gyűjtőfogház, a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület és a budapesti skót misszió magyar lelkésze lett.

Tanárai többször is megpróbálták tanárnak bevinni a teológiára: egyszer az egyháztörténet, egyszer a szisztematika és egyszer a praktika tanszékre, de az egyházkerület nem hagyta jóvá a kinevezését. Ezekben az években készült el egyetlen monográfiája: A magyar liturgia története a keresztyénség behozatalától a XVI. század végéig címmel, ami 1904-ben jelent meg. 1905-ben elfogadta a losonci gyülekezet meghívását. Losonci szolgálatának másfél évtizede nyugalomban telt. Igazából 1918 után kezdett „helyzetbe kerülni”, amikor nagyhatalmi kegyből létrejöt Csehszlovákia.

Az 1923. évi lévai alkotmányozó Zsinatra Sörös Béla mint zsinati jegyző készítette el a törvénytár VIII. törvénycikkét, ami a belmisszióról szólt. Ez mondta ki a Kálvin Szövetségek, missziói egyletek és az irodalmi társaságok megalakulását; a bibliaórák, vallásos esték beindítását. Sörös nemcsak az evangélium hirdetésének fontosságát tartotta szem előtt, hanem a csehszlovák fennhatóság alatti magyarság megmaradásának ügyét is.

A zsinati törvényeket nem fogadta el a csehszlovák állam, s egy hosszú egyeztetés kezdődött a csehszlovák politikai vezetés és a református egyház között, amelyet egyházi részről Sörös Béla vezetett. Egy alkalommal Zoch Sámuel evangélikus püspökkel együtt ment Prágába, s ahogy a minisztérium lépcsőin mentek felfelé, Zoch püspök odaszólt Sörösnek: „Amikor még Budapestre jártunk tárgyalni az egyházi ügyeket, akkor mi fogtuk a ti frakkotokat. Most a különbség az, hogy nektek kell fogni a mi frakkunkat.” Sörös válasza rövid és frappáns volt: „Igen, meg az, hogy mi nem rúgtunk hátra.” Az elcsatolt Felvidék református teológia nélkül maradt. Szükség volt egy lelkészképzőre. Losoncnak – ami akkor a református egyház legjobb anyagi hátterű gyülekezete volt – volt egy épülete, amiben kialakították a teológia tantermeit. A tanterveket Sörös – konventi megbízással – kidolgozta, skóciai kapcsolatai révén pedig a szükséges anyagiakat is biztosította: részben külföldről, részben saját pénzéből, részben pedig a losonci főgondnok, Szilassy Béla földbirtokos jóvoltából. Így 1925. szeptember 8-án a konvent döntött a teológia megnyitásáról, és az intézmény 15-én megkezdte működését.

Ez a teológia volt 13 éven keresztül az akkori Csehszlovák Köztársaság egyetlen magyar nyelvű főiskolája. Fennállása alatt hozzávetőleg 110 lelkészt adott az egyházunknak. Sörös szigorú követelményrendszert állított fel a losonci teológián. Sokszor hallották tőle a teológusok, hogy „középszerű suszterekre nincsen szükségünk”. Szigora mellett mégis szeretettel nevelő embernek tartották. Diákjai nevezték el a „Szentlélek teológusának”.

Sörös teológiai és közéleti munkájára az államhatalom is odafigyelt. A szlovák kultuszminisztérium egyik tanácsosának bizalmas jelentése 1928-ból így fogalmaz: „Sörös Béla az egész republika legjobb gyülekezetében szolgál – politikailag veszélyes ember.”

Balogh Elemér püspök halála után – 1938-ban – őt választotta püspökévé a Dunáninneni Egyházkerület. A II. világháború első napjaiban még ő fogadta a losonci állomáson a Lengyelországból érkező menekültek szerelvényét, és másodlelkész társával – Kövy Árpáddal együtt – ott, az állomáson állították ki az életmentő keresztlevelet annak, aki kérte…

Későn gondolt családalapításra. 50 évesen nősült, és 62 évesen halt meg 1939. október 2-án. Teljes munkásságának értékelése és megmaradt gyér hagyatékának feldolgozása még várat magára

Kálvinista Szemle 10/2019, Dr. Somogyi Alfréd

események továbbiak →