„Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.

És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nek,tek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.”  /Lk 2, 1-14/

Kedves Testvérek!

Annak idején, amikor még képeslapot küldtünk karácsonyra szeretteinknek és barátainknak, de ma is, ha az internetes üzeneteinket, jókívánságainkat illusztráljuk, gyakori képként került és kerül elénk, a betlehemi csillagot követő tevegelő három király, vagy a szamárháton ülő és mellette bandukoló József. Ez egy igazán idilli kép.

Elgondolkodtunk-e valaha azon, annak fényében, hogy karácsonykor Jézus születését ünnepeljük, hogy hol, mikor és milyen körülmények között született Jézus?

Mielőtt erre válaszolnánk, magunkban gondoljuk végig, mit jelent számunkra szeretteink születésnapja, vagy akár a magunké? Hogy ünnepeljük a születésnapokat? S akkor most ezt vessük össze Jézus születésnapjával! Kit ünnepelünk mi karácsonykor? Kinek készítünk ajándékot? Ünnepi vacsorát? Magunknak és családunknak. Tovább gondoljuk majd ezt végig, a mentegetőzéstől-de hát Ő nincs itt… a szégyenkezésig.

Megváltónk születésnapját december 25-én ünnepeljük, de mikor született valójában Jézus? A kutatók nincsenek egy véleményen. Abban megegyeznek, hogy nem decemberben, de még csak nem is abban az évben, amit mi annak tudunk és az időszámítás kezdetének is tartunk.

Különböző kiindulási pontok alapján próbálták-próbálják meghatározni Jézus születésének a napját. A bibliában leírtak alapján is és egyéb feljegyzések alapján is. Heródes személyéből kiindulva: I. Heródes zsidó király bibliai történetét veszik alapul. A leírás alapján a júdeai uralkodó nem sokkal halála előtt (amely mai tudásunk szerint időszámításunk, azaz Krisztus előtt 4-ben következett be), elrendelte, hogy minden kétévesnél fiatalabb, Betlehem közelében élő fiúgyermeket öljenek meg. Ebből kiindulva Jézus születését időszámításunk előtt 6–4-re lehet datálni.

A csillagból kiindulva: a betlehemi csillag vagy egy lassan mozgó üstökös lehetett, melyet a kínai tudósok időszámításunk előtt 5-ben figyeltek meg, vagy a Vénusz és a Jupiter együttállásával járó fényjelenség volt, a számítógépes modellek szerint pedig ilyen esemény a korszakban időszámításunk előtt 2. június 27-én következett be, vagy a Szaturnusz és a Mars együttállására gyanakodnak, ez viszont már időszámításunk előtt 7 októberére utal.

Ráadásul a tél ellen szól a Biblia szövege is: eszerint Jézus születésekor a pásztorok a mezőkön őrizték nyájaikat, ami tavasztól őszig volt. I.(Szent) Gyula pápa 350-ben nyilvánította december 25-ét a Jézus születésnapjává, ami addig pogány római ünnep volt, a Legyőzhetetlen Nap (Sol Invictus) istenének, Mithrásznak a születésnapja, azaz ünnepnapja volt addig.

Ezek ismeretében azt sem tudjuk melyik évben, azt sem tudjuk, melyik hónapban született Urunk. Arról ne is beszéljünk, hogy a körülmények, a kicsi Betlehem, ahol mindenki rokon volt, ne lett volna hely számukra, népszámlálási tömegnyomor ide vagy oda, meg a keleti bölcsekről se szólunk most, inkább keressük ezt a dátumot.

Valahol egyszer azt olvastam, hogy ez a szeretet dátuma. S ha így fogalmazzuk meg, akkor a mi szívünknek teljesen mindegy, hogy 6, 2, 0 volt-e az adott év, vagy december, vagy egyéb hónap, a lényeg, hogy megszületett Isten Jézusban, a gyermekben erre a világra, szeretetét, megváltó kegyelmét hozva el Benne és Általa. A szeretet dátuma ma is lehet, meg minden egyes alkalommal, mikor találkozunk Krisztussal, amikor átjárja szívünket a Tőle kapott öröm, szeretet, békesség, amikor megtapasztaljuk megbocsátását, azt, hogy Magához ölel, azt, hogy felemel, megerősít, megvigasztal.

Kutassanak csak a kutatók, a történészek és csillagászok. Keressék Jézus születése napjának a dátumát. De mi, a szeretet napjának a dátumát keressük. És ez ma van. És holnap is lesz, meg minden napon, amikor kinyújtjuk kezeinket Felé és egymás felé is.

Ezen a karácsonyon járja át szívünket az Ő szeretete, áldja meg ünneplésünket.