Engedelmeskedvén az esperesi küldő szónak, nem nagy kedvvel, de elmentem a találkozóra. Egyetemes Egyházunk lelkészeit ismertem, a többieket nem. Minden képviselő 3-5 percben mutatta be egyházmegyéjét, s elmondta, mit tudnának hozzátenni az Egységnaphoz. Áldott két napot töltöttünk Berekfürdőn. Lelkiekben megerősödve jöttem haza, sok új ismeretséggel. Itthonról, akikkel tudtam, felvettem a kapcsolatot. Egy erdélyi gyülekezet, Sárosmagyarberkesz lelkészével nagyon jó szolgatársi-baráti viszony alakult ki köztünk, olyannyira, hogy a februári hasonló munkatársi találkozón megbeszéltük, gyülekezeteink testvérgyülekezetekké válnak. Mindkét félen a presbitériumok örömmel üdvözölték ennek lehetőségét. Debrecenbe, az Egységnapra már úgy ment 19 személyes kicsi csapatunk Ipolypásztóról, Garamsallóról és Zalabáról, hogy onnét egyenest Sárosmagyarberkeszre megyünk ismerkedni. Az Egységnap, az úrvacsorás istentisztelet és az imalánc, melyben jómagam is szolgáltam egyházunk öt másik lelkészével, zászlóink alatt vonulni a tömegben, sok-sok ismerőssel találkozni - mind csodálatos élmény volt. S ez még fokozódott, mikor este kilenc órakor megérkeztünk Sárosmagyarberkeszre. Ugyanide érkeztek Debrecenből, az Egységnapról a kárpátaljai Salánk lelkésze és küldöttsége, akik már két éve Sárosmagyarberkesz testvérgyülekezete. Családokhoz osztotta szét a két csapatot Kovács Péter a lelkész. Ő maga a salánki lelkészt és családját, a családomat, a két pásztói fiatalembert, tehát tizenkettőnket fogadott. A vacsora az ismerkedés jegyében telt.

Vasárnap a templommá alakított kultúrházban gyülekezett a helyi, a felvidéki és a kárpátaljai közösség. A templom felújítása miatt a kultúrház ad otthont az istentiszteleteknek. Itt szolgáltunk hárman, megosztva a szolgálatot, majd mi, a felvidékiek mutatkoztunk be, s adtuk át egymásnak ajándékainkat. A három elszakított országrész tagjai szájából és szívéből úgy szólt a Himnusz, hogy abban benne volt az egység, Egységnapostól, testvérgyülekezetestől, egybeforrt szívestől.

Vendéglátóinknál tartott ebéd után a templomnál gyülekeztünk, ahol a lelkész és a gondnok a templom és a gyülekezet történetét mutatta be, valamint a templomfelújítás részleteibe avatott be. Innét egy kirándulásra indultunk a Kővárhoz. Gyönyörű vidék, napsütés és együtt a testvérekkel. Mire visszaértünk a túráról, a kultúrházban előkészített vacsora fogadott bennünket, ahol közösen, hosszú órákig együtt voltunk. 

Hétfőn, miután elköszöntünk vendéglátóinktól és megbeszéltük, hogy július 26-án és 28-án látogatnak el hozzánk, hogy aláírjuk a testvérgyülekezeti szerződést, még Nagybánya szépségeit tekintettük meg, s tele élménnyel és Isten iránti hálával jöttünk haza. A családok, a lelkészek azóta is intenzíven tartják a kapcsolatot, várva a július végi találkozást. Mindezért Soli Deo Glória.

Ambrus Erika