Mikor formálódott Önben az a gondolat, illetve mi volt az oka annak, hogy az önálló gyülekezeti lelkipásztori szolgálatát feladva ifjúsági lelkész legyen Komáromban? Mi ennek a története?

Még 2022 nyarán keresett meg Fazekas László em. püspök úr azzal, hogy szükségük lenne segítségre a komáromi gyülekezetben. Egyrészt érezték ők is, még ha két megválasztott és egy beosztott lelkész is szolgált akkor, hogy nagyon sok a fiatalokkal való munka, elég csak az iskolai hittanoktatásra gondolni, amelyek mellett ott vannak a közösség ifisei és a konfirmandusai is. Felvázolta a sokféle szolgálati területet, és megkérdezte, lennék-e ifjúsági lelkésze a komáromi gyülekezetnek. Miután pozitív választ adtam a felkérésre, indult el a presbitériumban a gondolkodás afelé, hogy miként lehetne ezt megoldani.

Mivel a gellér-bogyai gyülekezet megválasztott lelkésze voltam, ez bonyolította a helyzetet. Végül az a megoldás született, hogy a meglévő két lelkészi állás mellé kialakítanak még egyet. Ezt a lehetőséget látta a komáromi egyházközség vezetősége a legmegfelelőbbnek, mert segítségre tényleg szükségük volt a szolgálatok magas száma miatt. A meghívással kapcsolatban összehívott egyházközségi közgyűlés pedig megerősítette a presbitérium határozatát és így lettem a komáromi gyülekezet harmadik lelkipásztora. Természetesen az egyházközség vezető lelkésze továbbra is Fazekas László maradt. A Szlovákiai Református Egyház történelme folyamán valószínűleg most első alkalommal történt meg az, hogy egy gyülekezetnek három megválasztott lelkipásztora van.

Nem szeretett volna beosztott lelkészként szolgálni a gyülekezetben?

Nekem nincs azzal különösebb problémám, hogy beosztott vagy megválasztott lelkészi státuszban vagyok-e, nem így tekintek a szolgálatra. Inkább arról volt szó, hogy amennyiben lemondok a megválasztottságomról, akkor egyházunk Zsinati Tanácsa akár más gyülekezetbe is elhelyezhet, ha úgy vélik, ott nagyobb szükség van a szolgálatomra.

Ha elgondolkodott ezen az újabb lehetőségen, illetve amennyiben fontolóra vette a felkérést, majd igent mondott rá, az azért volt, mert közel érzi magát a fiatalokhoz, jobban szeret közöttük szolgálni? Vagy úgy érzi többre is képes és egyfajta kihívásnak is tekinti ezt az új lehetőséget?

Igen, jól érzem magam a fiatalok között, mivel még magam is az vagyok és szeretek közöttük szolgálni. Az utóbbi években aktívan kivettem a részem a Firesz Duna Mentében végzett szolgálatokból, és amíg a Pozsonyi Református Egyházmegyében voltam, becsatlakoztam a negyedévente megrendezett ún. Galilea ifibe. Fontosnak tartottam mindezeket a lehetőségeket kihasználni az ifjúsági munka minél jobb végzésének érdekében. Úgy érzem, most még bírom az iramot, s egy városi gyülekezetben pedig jóval több a szolgálati lehetőség és feladat.

Hogyan fogadta a döntését a bogya-gelléri gyülekezet, amely 2019-ben hívta meg lelkipásztorául, majd az év októberében ünnepélyesen be is iktatták az egyházközség élére?

Nyilván minden gyülekezet számára nehézséget jelent egy ilyen helyzet, ami kellemetlen lehet, illetve akár fájó is, ha a megválasztott lelkésze idő előtt távozik a gyülekezet éléről és másutt lesz lelkipásztor. Igyekeztem elfogadtatni és megértetni velük a döntésemet. Amit jónak tartok, hogy több pozitív visszhang is érkezett felém ezzel kapcsolatban. A közös beszélgetésekből az szűrtem le a gyülekezet tagjaitól és annak vezetőségétől, a presbiterektől, hogy bár nem örültek a döntésemnek, de megértették.

Jó érzés volt, hogy azért némileg mégis pozitívan fogadták a döntését?

Igen, az elköszönő istentiszteleten szóltam is erről, s kértem a gyülekezet tagjait, imádkozzanak azért, hogy nálam sokkal jobb lelkészt kapjanak. Hiszem, az Úr ezt is elrendezi. Az átmeneti időszakban sem maradtak lelkész nélkül, hiszen a rendszeres szolgálatok biztosítva vannak, s reménység szerint születik majd megoldás a helyzetükre.

Mi lesz a feladata ifjúsági lelkipásztorként a komáromi gyülekezetben?

A presbitérium pontokba szedve állította össze a teljes munkakörömet, amelyben többek között szerepel az iskolai hitoktatásban való részvétel, a gyülekezet ifjúsági alkalmainak vezetése és szervezése, a gyermektáborokban való részvétel és annak szervezése, a konfirmációra való felkészítés, illetve az ifjúság lelkigondozása is. Úgy jöttem ide, hogy ezekkel a rám váró feladatokkal tisztában voltam.

Nyilvánvaló, hogy ezek olyan feladatok, amelyeket korábban a két megválasztott lelkipásztor végzett. De miután kialakította gyülekezet az ifjúsági lelkészi állást, így valójában megoszlanak majd a feladatok.

Arra kezdettől fogva igyekszünk odafigyelni, hogy mindenkinek a képességei, ajándékai szerint legyenek beosztva a szolgálatok. S jó, hogy hétről hétre megbeszéljük, ki hol szolgál, mit végez. A szolgatársaknak is jó egy ilyen tehermentesítés, mert jobban oda tudnak figyelni a saját teendőjükre.

Hogyan és milyen eszközökkel kívánja elérni azokat a célokat, amelyeket kitűzött az ifjúsággal való munkában?

Az eszközök nem lehetnek fontosabbak a céloknál. Mindig a céloknak kell a szemünk előtt lebegni, s ebben az esetben ez nem más, minthogy a fiatalok jobban megismerjék és megszeressék az Urat. Erre vonatkozólag már egyre változatosabb eszközöket is be lehet vetni, akárcsak a konfirmandusok vonatkozásában. Igyekszem a felkészítő órákat elsősorban aktuálissá tenni és olyan eszközöket használni, mint a vetítés, rövid videók, irányított beszélgetés, és ilyen formában átadni az információt és megértetni az üzenetet.

Bár még ezeket nekem is tanulnom kell, másrészt igyekszem is nagyon aktuális lenni ezekben, hogy az eszközök mögött lássam a célt. A gyülekezetnek van külön ifjúsági csoportja, de őket is össze kell szedni, mert az utóbbi időben fokozatosan elmaradoztak. Ugyanakkor valamennyiünknek meg kell azt érteni, hogy a 21. században használhatjuk a kornak megfelelő, legmodernebb módszereket is.

Mivel lehet közösségbe hívni a fiatalokat?

Ez is egy olyan terület, ami sokszor egyfajta kísérletezésnek tűnik. Nincs egy bevált, tuti recept, de meg kell találni az eszközöket és a módszereket. Hacsak az utóbbi ifjúsági alkalmakra gondolok, egy alkalommal például elmentünk pizzázni, ahol kötetlenül beszélgethettünk. Vagy szerveztünk egy társasjátékestet. A mai világban a társasjátékok a reneszánszukat élik, főleg a digitális világban, amikor nemcsak mindenki mindenkivel online kommunikál, de a fiatalok még így is játszanak. Jók ezek a másféle alkalmak a fiataloknak, hogy egy kicsit kiszakadjanak a megszokott környezetből és ily módon közelebb kerülhessenek egymáshoz és az Igéhez is.

Hány tagja van jelenleg a komáromi ifjúsági közösségnek?

Változó. Az ifjúsági bibliaóra időpontjának a megválasztása is egyfajta kísérletezést igényel, mert van, aki jelezte, neki a péntek helyett inkább valamelyik más hétközi nap felelne meg jobban, míg másoknak meg éppen a hétvége az elfogadhatóbb. Jelenleg hat-nyolc fiatal jár el rendszeresen az alkalmakra. Visszagondolva a korábbi évek húszas-harmincas létszámához, ez talán nagyon kevésnek tűnik. Amit viszont fontos nekem is szem előtt tartani és tudatosítani az az, hogy nem feltétlenül a nagy létszám a cél. Inkább az, hogy az a néhány fiatal hogyan éli meg a hitét és miként fejlődhet abban. Erre talán a kisebb csoportok jobb lehetőséget is adnak, mint a nagyobb közösség. Nyilván jobban örülnék, ha többen lennének, de nem a statisztika miatt, hanem azért, hogy még többen megismerjék az evangéliumot és azt el is fogadják. Vallom, hogy ez is egy jó kezdet. Nekem is, hiszen megtanultam, hogy igyekezzek erre is gondolni.

A legutóbbi népszámlálási adatok alapján Komáromban megközelítőleg háromezer református él. Az említett 5-6 fős ifjúsági csoport ehhez képest viszonylag elég kevésnek bizonyul, hiszen valószínűleg jóval több fiatal él a városban. Hol lehetne őket megtalálni, megkeresni, megszólítani? Hová kell utánuk menni? S nem utolsósorban miként lehetne gyarapítani a meglévő kis közösséget?

Ha valaki tudja a biztos, bevált receptet, az jelezzen nekem. Egyébként úgy látom, a mai generáció, főleg a mai tizenévesek nagyon érzékenyek a hamis dolgokra. Megérzik, ha valami nem hiteles, ha nagyon mű, s ez különösen hangsúlyozza azt, hogy az ember hiteles legyen — akár lelkész az illető vagy ifjúsági munkás. Tehát hitelesnek lenni az már egy jó kiindulási alap.

Szomorkodhatunk esetleg amiatt, hogy hiába teszünk fel hirdetést a közösségi oldalra, a facebookra, s mégsem jönnek a fiatalok az alkalmakra. De ne csodálkozzunk ezen, mert ők már egészen más médiális felületen vannak. Annak a generációnak vagyok ugyanis a tagja, amikor kezdtek megjelenni a kezdetleges közösségi médiaplatformok, s talán ezért tudok jobban alkalmazkodni a változásokhoz. Az Instagramot már én is gyakrabban használom, mint a Facebook-ot. De az is csak egy eszköz a sok közül, amelyen keresztül el lehetne érni a komáromi fiatalokat. Talán, ami legdöntőbb ebben, hogy Jézusnak azt a parancsát kellene komolyabban venni, amikor arra szólít fel, tegyünk tanítvánnyá másokat.

Ezért lenne fontos a fiatalokat is így nevelni, bátorítani, kiképezni és felkészíteni arra, hogy ők is hívogassanak, s hiteles életükkel vonzóbbá tegyék a közösséget. A mai digitalizált világban éreztetnünk kellene velük, hogy az ilyen alkalmakon – legyen szó akár istentiszteletről, ifjúsági körről – az valami más, többet kínálunk, mint amit az online térben megkaphatnak. Nyilván ez nem egyszerű, de lehet rajta dolgozni.

Milyen alkalmak szolgálhatják az ifjúság hitbeli növekedését s mivel lehetne még ezt kibővíteni?

Igyekszem magam képezni és ebben fejlődni, hiszen tapasztalom, amit mások is megfogalmaznak. A nagy evangelizáló alkalmak ma már nem annyira jelentősek, mert elveszett belőlük a mozgató erő. Egyre inkább egy személyre szabott világban élünk, gondoljuk akárcsak a felugró reklámokra az interneten. Lekövetik, mire kerestünk rá, mi érdekel bennünket s nemsokára már meg is jelenik az a típusú reklám. Talán efféle személyre szabottságban kellene gondolkodni. A jelenlegi tizenévesek ugyanis abban nőnek fel, hogy online bárkit, bármit bárhol el tudnak érni. Lehet, hogy Új-Zélandon van egy játszótársa, akivel hajnalig tud játszani, de nincs vele személyes kapcsolatban. Ezzel ellentétben nekünk többet kell nyújtani. A személyes találkozásokat kellene erősíteni, hogy tudatosítsák: figyelünk rájuk és őszintén érdekel bennünket a sorsuk, miről gondolkodnak vagy hogy mi van velük.

Van olyan elképzelése is, hogy a meglévő, csupán pár fős közösséget olyan vonzóvá tenni, hogy a többiek is vágyakozzanak közéjük menni?

Igen, pontosan ezért gondoltuk azt, hogy lehetne időnként akár egy társasjátékest. De tervben van közös mozizás is. Nyilván figyelembe kell venni, mi a cél és milyen eszköz áll ehhez a rendelkezésünkhöz, de figyelni kell arra nehogy programközpontúvá váljon egy-egy alkalom, vagy ifi, hanem a hangsúly az evangéliumközpontúságra helyeződjön. Ugyanakkor teljesen nyitott vagyok arra is, hogy idővel be lehet iktatni olyan programokat is, mint a társasjáték, mozizás, pizzázás. Építsünk először közösséget, hogy utána mélyebb vizekre is evezhessünk, vagyis jobban el tudjunk mélyedni az evangélium üzenetében.

Komáromban sok egyetemista él. Az ő pásztorolásuk is a feladatai közé tartozik?

A komáromi református egyetemistáknak az utóbbi időben már nem voltak ifjúsági alkalmaik. Amikor mérlegeltem és elfogadtam a komáromi gyülekezetnek a meghívását, akkor felvetettem, hogy a távlati céljaim között szerepel egy egyetemi gyülekezetnek a ki-, illetve újjáépítése. A komáromi gyülekezet fő lelkészével, Fazekas Lászlóval is beszélgettünk erről. Ami még plusz pozitívum ebben, hogy az egyik egyetemista ismerősöm is nemrég azzal keresett meg, hogy ki lehetne-e alakítani számukra egy közösséget. Tehát igény az lenne rá. S ahol van igény, ott könnyebb is elindulni.

Hogyan látja, miért fontos foglalkozni a fiatalokkal?

Van az a mondás, hogy a fiatalok a gyülekezet jövője. Ezzel a kijelentéssel nem teljesen értek egyet, hiszen ők jelenleg is tagjai a közösségnek, kiskorukban megkeresztelték őket és hitoktatásban is részt vesznek, néha még el is jönnek az istentiszteletre. Azért fontos velük foglalkozni, hogy sem ők, sem a gyülekezet idősebb tagjai ne gondolják azt, hogy majd akkor válnak igazán gyülekezeti taggá, ha lekonfirmáltak, vagy ha 18 – 21 évesek lesznek.

A mai generáció nagyon elhanyagolva érezheti magát, bár hozzáteszem, ez ugyanúgy érvényes minden korszak fiataljaira. Én is úgy gondoltam tinédzser koromban, hogy máshogyan látom a világot, mint a szüleim, meg az idősebbek, akik nem értenek semmihez, nem értik meg a mi korosztályunkat. Ennek pedig egyik következménye a lázadás, a másik pedig a meg nem értés, miért is ilyenek. Tehát nincs semmi új a nap alatt. Azért látom fontosnak foglalkozni a fiatalokkal, hogy ne érezzék magukat elveszve, sem azt, hogy senki sem szereti őket, mert ebből levonhatják azt a következtetést, hogy még az Isten sem szereti őket. A cél többek között az is, hogy ne fogalmazódjon meg bennük az elveszett generációérzés.

Sok lelkész panaszkodik amiatt, hogy a konfirmáció után a fiatalok már nem maradnak meg a gyülekezetben, holott addig szorgalmasan eljártak az istentiszteletre, de a vallástételük után ez mégis bekövetkezik. A komáromi gyülekezetben is hasonló a helyzet? Hogyan lehetne ezen változtatni?

2023 nyarának végén Miskolcon voltam a Zsinati Ifjúsági Iroda által szervezett Konfi+ alkalmon, ahol ezeket a kérdéseket is körbe jártuk, sokat beszélgettünk róla. Bár nem találtuk fel a spanyolviaszt, viszont jó, hogy ilyeneken is gondolkoztunk. Érdekes volt hallgatni a kisebb és nagyobb gyülekezetek beszámolóit, miként viszonyulnak ehhez a kérdéshez. Azt azonban látni kell, hogy paradigmaváltásra van szükség, mert a régi módszerek már nem működnek, miszerint a hittanórákon kiálltak egy Bibliával a kezükben és már indulhatott is a tanítás. Meg kell látnunk azt is, hogy mit szükséges megtaníttatni a konfirmandusokkal, a legfontosabb azonban mégis a hogyan kérdése. Az evangélium tartalma nem változott. Abban azonban komolyan el kell gondolkodni, hogy miként adjuk át. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a mai generáció abban nő fel, hogy félperces videókat pörgetnek tovább a Tik-Tokon. Tehát az első néhány másodperc nagyon fontos, megragadja-e a figyelmüket a mondanivaló vagy sem. Ezen kell dolgozni, hogy az ütős legyen.

Meg kell velük kívántatni a tartalmat?

Egyrészt beszélgessünk velük a mindennapi élet kérdéseiről, hagyjuk őket érvényesülni, hadd kérdezzenek, szóljanak hozzá, fejtsék ki a véleményüket. Azonban erre sem látok egy egységes receptet. Minden gyülekezetnek a körülménye, helyzete válogatja milyen módszerrel tudja például a konfirmációs tananyagot átadni, s mit kíván a fiataloktól. Vajon az a cél, hogy bemagolják a kátét, és álmukból felkeltve is tudjanak a kérdésekre válaszolni, például arra, hogy mi „a te egyetlen vigasztalásod életedben és halálodban?” Vagy pedig inkább az, hogy jobban átlássák és megértsék a válasz lényegét?

Legyen egy Istenélményük, talán ez a legfontosabb. Ahogyan egyik kolléga megfogalmazta, aki érettebb korban lett lelkész, illetve a konfirmációjára is később került sor. Elmondta, nem érezte a hajszát, olyan volt számára a konfirmációs felkészítő, mint egy kis ifi.

Részemről ez is egyelőre kísérleti folyamatban van, hogy melyik módszer válik be. Mi az a szükséges minimum, amit meg kell tartani, s mi az, amiben változtatnunk kell. Első renden azt látom, hogy a közösségépítés az egyik legfontosabb. A város több iskolájából vannak konfirmandusaim, mintegy tizennyolcan, akik szeptembertől kezdtek, /A másik csoporttal, a másodévesekkel még Fazekas püspök úr foglalkozik/ ezért fontosnak tartom, hogy jól érezzék magukat ebben a közösségben is.

Ifjúsági lelkészként lehetőséget kap arra is, hogy a gyülekezet többi szolgálati területét is megismerje?

Természetesen. Az istentiszteleteket is beosztjuk egymás között. Jelenleg csütörtök esténként én szolgálok, mert januárban indult egy igehirdetés sorozatom, ami február elejéig tart. De a többi szolgálatba is becsatlakozom, mert egyszerűen szükséges. Ahhoz, hogy mindenki csak a maga feladatát végezze, amelyhez a legjobb affinitása van, akkor 4-5 lelkész is kellene Komáromba, elég, ha csak az intézményeinkre gondolok. Stabilan a hétfői házi bibliaórát látogatom egy asszonytestvérünknél, ahol egy nagyon jó légkörű, imádságos közösség van. Igazi feltöltődést jelent a számomra. Szeretek közöttük lenni, s örülök, hogy vannak ilyen lehetőségek is.

Ami még számomra nagy előny, hogy a gyülekezetvezetésben nem minden felelősség hárul rám, így felszabadultabban tudom végezni a szolgálatomat.

Melyik ige alapján fog szolgálni beiktatásakor, s miért arra esett a választása? Mi az az üzenet, amelyet szeretne megfogalmazni az ünnepi istentiszteleten?

A konfirmációs igémet választottam, Józsué könyvének 1. fejezetének a 9. versét, mikor megparancsolta az Úr Józsuénak, hogy légy erős és bátor. Úgy érzem, ez az ige most érik meg bennem.

Iski Ibolya

Lőrincz Gábor 1990. szeptember 6-án született, 1992. április 24-én keresztelték meg, majd tagja lett az apácaszakállasi gyülekezetnek. Itt konfirmált 2004. május 23-án. A dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Magyar Gimnáziumban érettségizett, majd teológiai tanulmányait a komáromi Selye János Egyetem Református Teológiai Karán folytatta, ahol 2014-ben szerzett egyetemi diplomát.

 Az év őszén, szeptember 28-án, Ipolyságon bocsátotta ki őt segédlelkészi szolgálatra Fazekas László püspök. Szolgálatát 2014. október 1-jén kezdte meg az Ungi Református Egyházmegyében, a nagykaposi gyülekezetben. Egy évvel később Apácaszakállason esperesi segédlelkész, majd egy év elteltével – miután letette második lelkészképesítő vizsgáját – esperesi beosztott lelkészként szolgált. 2017. november 17-én, Rimaszombatban szentelték lelkésszé.

A gelléri és bogyai egyházközség 2019. május 26-án teljes egyhangúsággal választotta meg lelkészévé, ahol 2023 szeptemberéig szolgált. A komáromi egyházközség 2023 nyarán hívta meg harmadik lelkipásztorául.

Fotó: Iski Ibolya, Turányi József