Isten Mikeáson keresztül emlékezteti a Tőle elpártolt népet, hogy annak ellenére, hogy már számtalanszor megtapasztalták az Úr szabadítását, megismerhették igaz tetteit, mégsem figyelnek Rá.  Eszükbe juttatja az Egyiptomból való szabadulást, Mózes által a törvényt, Áron által a papok szolgálatát, Mirjám által a prófétanőket, Bálám által az áldást, a Jordánon való átkelést, az Ígéret földjét. Emlékezteti népét az Úr jótéteményeire, majd ezek után a nép nevében azt kérdezi: „Mivel járuljak az Úr elé?” Más szóval: mit tegyek?”

Mivel a választott népnek már nem lehet semmilyen mentsége, ezért kénytelen megvallani az Úr előtt bűneit. Isten ad egy újabb lehetőséget a bűnvallásra, a válaszadásra. Az Úr szavára pedig válaszolni kell! A nép számára a megmaradás szempontjából nem marad más lehetőség, mint a bűnvallás. Ez pedig minden kor emberének, megmaradásának az egyetlen útja.

Nekünk is el kell gondolkodnunk azon, hogy mennyi mindent kaptunk az Úrtól, és mi mit tettünk, vagy mit nem tettünk meg, vagy éppen mi az, amit megtehettünk volna és mégis elmulasztottuk? Az ember bűnvallás nélkül nem békülhet meg Istennel.

Mi is feltehetjük a kérdést: Mivel járulhatunk az Úr elé, hogy ne engedetlen nép legyünk többé? Amikor ma számtalan bajunk van önmagunkkal és másokkal, amikor naponta azt tapasztaljuk, hogy bűneink súlya folyamatosan visszahúz bennünket, hogy állandó kísértések, bajok, veszedelmek, problémák, betegségek és tragédiák között éljük az életünket, akkor nagyon is aktuális Mikeás kérdése és az arra adott válaszunk.

Mivel járuljunk hát ma az Úr elé? Mi lehet a méltó válaszunk arra a hatalmas ajándékra, amit Jézusban már megkaptunk Tőle? Mit tudunk, vagy mit akarunk odaadni Istennek ezért a szabadításért cserébe? Mit akarunk tenni ezért a sok jóért?

A próféta válasza egyértelmű! A 8. versben azt olvastuk: „Ember, megmondtam neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.” Mikeás egyértelművé teszi, hogy az Úr parancsolata szerinti élet és az egymás iránti jóság és könyörület az alapja mindennek. Ez az, amit Jézus a nagy parancsolatban így foglal össze és helyez a szívünkre: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből.” Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Mt 22,37-39)

Ebben a mostani sok mindennel megterhelt, félelmekkel teli helyzetben, még a járvány közepette is, csak ezt kell tennünk. Aki Krisztus megváltó irgalmában részesült, az megmenekült. Mikeás figyelmezteti népét, de bennünket is: „Élj törvény szerint, törekedj szeretetre, légy alázatos Isteneddel szemben!” Ez Krisztusban már megadatott nekünk. Éljünk hát vele! Ámen.

Czinke Zsolt bátorkeszi lelkipásztor