A három részre bontható alkalmon elsőként Sasák Ilonka lelkésznő tartott egy rövid, kivetítéssel érdekessé tett történelmi összefoglalót a reformáció kezdetéről, kialakulásáról, tágabb környezetünkben buzgólkodó főbb alakjairől, akiknek arcképei, munkásságának helyszínei jelentek meg szemünk előtt a vetítővásznon. Luther Mártontól kezdve, Wald Péter, Wyclif János és Husz János előreformátorokon keresztül, egy-egy rövid kitérő erejéig szóba került Kálvin János, Károli Gáspár, Szilveszter János, Szenczi Molnár Albert, I. Rákóczy György és felesége is. Az előadás első része „Az öt sola" magyarázatával ért véget.

A második részben Sasák Attila lelkész hozta közelebb a térségünkben zajló ébredési mozgalmak egyes mozzanatait. Így hallhattunk a Bethánia CE Szövetségről, annak munkásságáról, a világháborús időszakban történt ébredésekről. A Magyarországon alakult Bethánia Egyletről, az egyesület által tartott evangelizációs konferenciáról, táborokról, ahol alkalmanként 3000-5000 ember is megjelent. Nem utolsó sorban pedig megismertük a Komárom és környékén alakult Baráti Kört.

A harmadik részben pedig a fórumbeszélgetés kapott teret. A két lelkész bemelegítésként egy könnyű kérdést tett fel a hallgatóságnak „Kinek van otthon bibliája?" – oldva ezzel a lámpalázat. A hatás nem is maradt el, egy-két bátortalan válasz után oldódni látszott a feszültség, és mind bátrabb véleményeknek lehettünk fültanúi. A hallgatóságból aktív résztvevőkké váltak a jelenlévők, és ki-ki saját temperamentumának megfelelően szólt hozzá a feltett kérdésekhez. Bevezetésben a bibliaolvasás, bibliai tanítás szerinti élet került a célkeresztbe, majd a gyülekezet élete. Fontos és elgondolkodtató kérdésként merült fel: Mit tehetünk mi a gyülekezetünkért? Talán leginkább az első pünkösdkor megalakult gyülekezetről kellene példát vennünk, akik azzal jártak elöl, hogy szerették egymást. Feltétel nélkül, őszintén, ahogy az Úr szeret minket. És együtt voltak minden nap, együtt imádkoztak, együtt áldották Istent, együtt ettek... A beszélgetés teázással és szeretetvendégséggel folytatódott, megélve egy kicsit a közösséget, folytatva a felvetett témák tárgyalását.

Az megemlékezés ugyan véget ért, de a reformációnak folytatódnia kell, ma is szükségünk van rá. Így tegyük fel ismét a kérdést, és próbáljunk őszintén válaszolni: Nekünk mi a legfontosabb életünkben? Mit tehetünk mi a gyülekezetünkért? Hozzon az Úr ébredést mindannyiunk életébe!

Sukola Kinga, Kamocsa