"Mindeddig megsegített bennünket az Úr!” - Átadták az Alistáli Református Egyházi Alapiskola új épületét

2019. október 19., szombat

Ünnepi istentiszteleten adtak hálát Istennek, hogy a magyar kormány támogatásának köszönhetően egy kétszintes új épülettel bővülhetett az Alistáli Református Egyházi Alapiskola. A tizenegy hónap alatt megvalósult beruházás teljes költsége 513 ezer eurót tett ki. A régi iskolaépület helyén emelt új részben az öt osztály mellett számítástechnikai szaktanterem, multifunkcionális terem, a konyha és az étkező is helyet kapott.

Az ebből az alkalomból teljesen megtelt református templomban Édes Árpád, a helyi gyülekezet lelkipásztora köszöntötte a megjelenteket.Somogyi Alfréd, a Pozsonyi Református Egyházmegye esperese az Istenfélelem jutalmáról szóló 112. zsoltár verseit olvasta fel, majd imádságában mondott köszönetet a téglák, kövek egybeépüléséért, valamint az Igéért, amelyben Isten ígéretet tesz arra, hogy a sötétben világosság ragyog a becsületesekre. Hálát adott Istennek azért is, mert az alistáli gyülekezetben kimunkálta, hogy a tanításnak, nevelésnek az iskola fönn- és megtartásának szolgálata a mindennapi életnek és kegyességnek részévé lehessen. „Köszönjük Urunk, hogy egy új épület átadásakor kimondhatjuk: Légy áldott, mert imáinkat meghallgattad. Gondod van a kicsiny nyájra, amelyet így szólítasz meg: Ne félj! Köszönjük a gyermekeket, a mögöttük álló szülőket, a családok mögött álló gyülekezetet, a nevelés nehéz, de csodás szolgálatát. De hálásak vagyunk a gyarapodásért is”. Imádságában emlékeztetett arra, hogy száz esztendővel ezelőtt egy református tanító-házaspár, Boda Domonkos és Eleonóra, az akkori kor mindenféle szorongattatása ellenére és még állampolgárságuk elvesztése után is itt maradtak, hogy nevelhessenek és taníthassanak. Erre kapcsolódva figyelmeztetett arra, hogy ne csak akkor tudjunk Istennek szolgálni, amikor lehet, szabad és könnyű, hanem mindenféle ellenszélben is. „Áldd meg az  iskolát, a tanítóit, a tanulókat, s mindazokat, akik hozzájuk kötődnek. Álld meg hitben való növekedéssel, neved dicsőségére, hogy olyan szolgálat tudjon történni napról napra az új iskolarész falai között, amely épül az eddigi évek és évtizedek tapasztalatára, hogy az utánuk jövő és az itt nevelkedő generáció, mint hitében, nemzetében, tartásában gerinces emberré, téged szerető és félő, ha kell, áldozatot vállaló felnőtté tudjon válni” – mondta többek között fohászában az esperes. Fazekas László püspök az Úr nagy tetteinek dicséretéről szóló, zarándokénekként is jelölt 126. zsoltár igeverseit választotta igehirdetésének alapjául. Beszéde elején elmondta, hogy az alistáli református alapiskola több mint két és fél évtizedében két jelentős és fontos időpontra szeretné felhívni a figyelmet. Elsőnek a 2003. június 26-ai tanévzáró istentiszteletet említette meg, amelyen szolgálattevőként arról beszélt, hogy az iskola egyfajta fészek a gyermekek számára, s az Isten szeretete tartja meg. „Akkoriban az iskolát nagyon kevés gyermek látogatta, az intézmény pedig egy nagy hullámvölgyön ment keresztül. De ott volt a reménység, hogy az iskola többet akar nyújtani egy átlagos iskolánál”. Második fontos dátumnak 2012. május 26-át tartotta, amikor az iskola fennállásának huszadik évfordulójáért adtak hálát, de várván ugyanakkor azt is, hogy támogatásokat kapva át tudják vészelni a nehéz esztendőket. „A mai nap az aratásé. Az új épületnek az átadása: pünkösd. Egy hosszabb zarándokút van mögöttünk” – emlékeztetett a püspök, majd utalt arra, hogy Izráel népe is visszaemlékezett arra, hogyan tartotta meg őket Isten a nehéz körülmények között. „S ezek azok a pillanatok, amikor kiderül: velünk van az Úr. Észreveszik ezt a hitetlenek is. Mondhatják, hogy hatalmas dolgot cselekedett velük az Úr” – hangsúlyozta Fazekas László, aki rámutatott arra is, hogy a nehéz időszakban is, mint ahogyan Izráel népe mellett, ott állt az alistáliak mellett is az Isten, aki mindent jóra fordított. Megtöltötte a kiszáradt medret. Adott a szívükbe olyan reménységet, hogy lehet ebből még csodálatosan kibomló virág. S adott erőt a mindennapokhoz azoknak, akik végigharcolták ezt az utat. „A kevéssel is és a kevésért is aggódó szívetekbe reménységet töltött. Imádságot adott a mi ajkunkra, hogy hozd vissza a patakokat, hogy megteljen a meder. Ezt az éltető vizet látjuk most feltörni az iskola életében, a tanulók szaporodó létszámát tekintve. S azt a hatalmas munkát, amelyet elvégeztetek az iskola új épületrészének felépítésével. Ez pedig nem más, mint a reménység ajtaja. Isten nem azért ad próbát tevő időt, hogy elveszítsen bennünket, hanem hogy minden ember imádkozzon a dolgok megváltozásáért” – figyelmeztetett a püspök. Igehirdetése végén kiemelte, hogy Isten nagy dolgait csak az élheti át, aki alkalmas időben is hajlandó Isten nyomán vetni, bátorító, nagy tetteivel élni. Ennek bizonyítéka az iskola új épülete. „Hajlandóak voltatok vetni, a nehéz időben is reménységgel várni, hogy Isten megajándékozzon benneteket. Ez a vetés beérni látszik. Hisszük, hogy akik innen kikerülnek, azzal a hittel és reménységgel tudnak megállni az életükben, hogy másoknak is megmutassák Isten csodálatos kegyelmét és szeretetét” – jelentette ki Fazekas László püspök. Az építkezés menetéről Édes Árpád lelkipásztor számolt be, amelyet az 1Sámuel 4-7 közötti rész tanulságos történetével kezdte, majd azt mondta: Izrael életében „sok idő, mégpedig húsz esztendő telt el”, mire egy új nemzedék kimondta, hogy vétkeztünk az Úr ellen! Böjtöltek az Úr előtt, bűnbánatot tartottak. Sámuel teljesen égőáldozatot mutatott be Istennek. Az Úr pedig meghallgatta és pont ugyanazon a helyen csodás győzelmet adott. Sámuel pedig ennek emlékére fölállított egy követ ,” és elnevezte Eben Háezernek, mert ezt mondta: Mindeddig megsegített bennünket az Úr!” Majd egy latin mondást idézett: „Nomen est omen”. Emlékeztetett arra, hogy a templom melletti régi épületen lévő táblán ez állt: Ében Háézer. Sőt, arra is, hogy az évszámok, Izráel népénél és az alistáli iskola életében eltelt húsz év is majdnem passzolnak. „És én hiszem, hogy a köztes folyamatok is mind lejátszódtak: Az Istenhez kiáltás, a böjt, a bűnbánat, az áldozat is. És az Úr csodát tett. Íme, most nem csupán egy kő áll ott, de egy egész palota: egy tudásvár, egy templom, amely az Úr dicsőségét hirdeti, és amiért e mai napon hálát adunk Neki” – foglalta össze röviden az elmúlt évek történéseit a gyülekezet lelkipásztora, aki csodának tartott mindent, ami velük történt. Felidézte a magyar kormánynak, illetve az akkori Emberi Erőforrások miniszterének, Balog Zoltánnak az ígéretét, hogy a református egyháznak nyújtott második támogatási csomagból a református iskolák nagyobb részt kaphatnak. Ez tette lehetővé, hogy az egyházközség és az iskola álmodozhasson arról, hogy a 2010-ben átadott négy osztályos új épület mellé egy újabb bővítést tervezzenek. A korábbi régi épületek a sok befektetett igyekezet és munka ellenére is korszerűtlenek voltak, sem oktatástechnikailag, sem higiéniai szempontból nem voltak megfelelőek. Első nekifutásra csak egy fél épületnyi bővítmény körvonalazódott a szemük előtt a régi kántorlakás helyén, míg végül sok mérlegelés és tárgyalás után összeállt a terv és az anyagi forrás a most elkészült épülethez. A terveket a presbitérium és az iskola igényeihez többször igazítva Süli Béla mérnök és munkatársai készítették. Édes Árpád elmondta, hogy az építkezés kezdéséig meg kellett oldani a régi épületben levő osztályok máshová való költözését. Osztályok voltak az imaházban, az öltözőben, a tanáriban, ahol csak lehetett. A másik nem kis feladat az építkezési terület fölszabadítása volt, amelyet a gyülekezet önerőből végezte el a presbitérium építési bizottságának irányításával. Csak ezt követően kerülhetett sor arra, hogy 2018. október elsején a kivitelező cég hozzákezdjen a beruházáshoz. Tizenegy hónap megfeszített munkájának gyümölcse nőtt föl a templom tövében, amely 2019. augusztus 31-re, az új tanév kezdésére készült el. Azóta a berendezésén, szépítésén, otthonos iskolává varázslásán többen is fáradoztak. A két szintes, összesen 800 m2-es hasznos területű épület beruházásának teljes költsége 513 ezer eurót tett ki. Édes Árpád köszönet mondott Magyarország Kormányának, hogy nem feledkezik meg a határon kívül rekedt nemzetrészekről, az önhibájukon kívül az anyaországról leszakított magyarokról, valamint az Emberi Erőforrások volt miniszterének, Balogh Zoltánnak, a jelentős anyagi támogatás szorgalmazójának. Megköszönte az egyház zsinati elnökségének a református iskolák ügyének felvállalását, hogy pozitívan álltak hozzá az alistáli egyházi iskola beruházásához. Megköszönte az igazgatónőnek, Édes Enikőnek a kitartását és hathatós lobbi tevékenységét, valamint a helyettesének, Polák Katalinnak is az építkezéssel kapcsolatos munkáját. „A „segítés, a szabadítás kősziklájától” indultunk el, oda is érkezünk meg. Péter apostol azt mondja: „az a kő, amelyet megvetettek az építők, sarokkővé lett”. Pál apostol pedig az Ef.2:20-ban így ír: „mert ráépültetek az apostolok és próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus”. Köszönet az Úristennek kimondhatatlan ajándékiért. Amit pedig tettünk, mert kegyelméből tehettünk, szolgáljon az Istennek még nagyobb dicsőségére!” – mondta beszámolója végén Édes Árpád lelkipásztor. A köszöntők előtt Süll Mária énektanár vezetésével a tanulókból álló kórus előadta az iskola dalát. Édes Enikő, az alapiskola igazgatója emlékeztetett arra, hogy Balog Zoltánnak, az Emberi Erőforrások miniszterének korábbi ígérete vált valóra 2017-ben, aki szorgalmazta, hogy a felvidéki református iskolák komolyabb pénzügyi támogatásban részesüljenek. Hozzátette: „Az Egyetemes Egyház vezetőségével együttműködve a Magyar Kormány támogatásának köszönhetően épült fel az új iskolaépületünk“. Mivel Balog Zoltán lelkipásztor egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni a hálaadó istentiszteleten,  üdvözlő sorait Géresi Róbert püspökhelyettes olvasta fel. „Az Alistáli Református Egyházi Alapiskola a Felvidéken  az első egyházi alapítású, református oktatási intézmény. Ezen intézmény indulásától leküzdendő nehézséget jelentett a színvonalas oktatást és nevelést támogató épített környezet kialakítása. Ebben a komoly kihívásban nagy előrelépés volt évekkel ezelőtt az új épület megszületése. A legutóbbi építkezés, amely a magyar kormány teljeskörű támogatásával jöhetett létre, szép példája Magyarország Alaptörvénye meghatározó gondolatának: „Minden magyar felelős minden magyarért“. Örömmel tölt el, hogy a Szabó Dezső-i gondolat szellemében, a közösen hordozott felelősségben nekem is részem lehetett“ – írja Balog Zoltán egykori miniszter, majd levelében rámutatott arra is, hogy reformátusként és magyarként, e kettős kisebbségben kell megtalálni az összefogás lehetőségét, mert az intézmény léte az anyaországi támogatásokon túl ennek a testvéri felelősséggel viselt szolgálatnak és elhívásnak köszönhető. „Mi magyarországiak hálásak vagyunk a példáért: a kitartásért, az elköteleződésért, és azért a szenvedélyért, amellyel közösségüket, intézményeiket megtartják és gyarapítják“. Levele végén Balog Zoltán Isten áldását kívánta az intézmény tanulóira, oktatóira, gyülekezetre, s mindazokra, akik képesek a zűrzavaros világban megtalálni azt a keskeny utat, amelyen érdemes járni. Az egyházközség és az iskola vezetése is az engedélyeztetési folyamatban segítőkész hozzáállást tapasztalt a település vezetőségétől. Az építkezés során mindig érezték támogatásukat és pozitív hozzáállásukat. Az ünneplő gyülekezetet a kétezer lakosú Alistál polgármestere, Horváth Tamás is köszöntötte, aki röviden felidézve az iskola múltját örömét fejezte ki azért is, hogy egy újabb patinás épülettel gazdagodhatott a település. Az ünnepségre meghívást kapott Ábrám Tibor, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke, a Lévay József Református Gimnázium igazgatója is, aki mivel szintén nem tudott személyesen részt venni az alkalmon, levélben fogalmazta meg köszöntő szavait. „Az a közösség, amelyik bízik az Úrban, és felelősen gondolkodik a jövőről diófát ültet és … óvodát és iskolát alapít. Így tettetek ti is, alistáli református gyülekezetként, amikor 1992-ben hittel elindítottátok az alapiskola alsó tagozatát. Volt lehetőségem az elmúlt jó néhány évben figyelemmel kísérni az intézmény küzdelmeit, harcait, gyarapodását, felnövekedését. Isten megtartó kegyelme, de sokak áldozatos munkája révén volt ez lehetséges. Nemrég olvastuk napi igeként Malakiás könyve 2. részének 1-9. versét, amelynek kiemelten 7. verse szólít meg bennünket: „Mert a pap ajkai őrzik az Isten ismeretét, és tanítást várnak szájából, hiszen a Seregek Urának követe ő!” (Mal 2:7) Egy tanításra és nevelésre rendelt intézményrendszer egyik tagjának– az Alistáli Református Alapiskolának– a bővítése és részbeni felújítása hálaadó alkalmán szólítson meg bennünket különösen is ez az ige. Hiszen nemcsak a lelkipásztor szájából várnak tanítást, de egy református intézményben a tanítók, a tanárok szájából, az igazgató szájából és a munkatársak szájából is tiszta, hiteles tanítást várnak azok, akik ránk bízzák gyermekeik nevelését és tanítását. Amikor birtokba veszitek az új épületet, tantermeket, szaktermeket, a konyhát és étkezőt, akkor ne feledjétek el, ne feledjük el, hogy követek vagyunk. Jézus Krisztus követei ebben a világban. Olyan követek, aki nem a saját ügyét képviseli, hanem annak az ügyét, aki követségbe küldte őt. A követ akkor lehet eredményes, ha hiteles. A hitelesség pedig azon múlik, hogy mennyire tud azonosulni a küldővel, mennyire lesz sajátja a küldő ügye“ – írta többek között Ábrám Tibor főgondnok, a Lévay József Református Gimnázium és Kollégium igazgatója. A Berlin Brandenburgi Református Gyülekezet tagjai többször jártak Alistálon, és több alkalommal hozzájárultak adományaikkal az oktatási intézmény munkájához. Lelkipásztoruk Ulrich Barniske hosszú évek óta figyelemmel kíséri az iskola életét, aki ismét eljött, hogy személyesen köszöntse az ünnepi gyülekezetet. A köszöntése végén Süll Mária rendezésében az egyházi alapiskola diákjai egy kis műsort adtak elő Wass Albert rövid írása alapján, amely az iskola eddigi sorsát is tükrözi, mely szerint a hitből fakadó lelki és fizikai építkezés legyőz kríziseket, nehézségeket, mert a nagy Építőtől tanul és a nagy Építőből merít.A hálaadó istentisztelet után, amely Fazekas László püspök áldásával és a nemzeti imádság eléneklésével zárult. A templom melletti új iskolaépületet Somogyi Alfréd esperes, Édes Enikő iskolaigazgató és Fazekas László püspök szalagátvágással adta át rendeltetésének.

1992-ben indult újra a református egyházi oktatás Alistálon. Először alsó tagozaton kezdődött meg a tanítás. 1999-re fokozatosan kibővültek az évfolyamok, így a felső tagozattal teljes szervezettségűvé vált az iskola. Helyszűke miatt még abban az évben, 1999-ben letették egy új iskola alapkövét. Az építkezési munkálatok azonban egészen 2010-ig elhúzódtak. Ekkor adták át a négy osztályteremből álló új épületet az oktatás céljára, amely egy tanárival, könyvtárral és oktatási műhellyel is kibővült. Ez egy újabb mérföldkövet jelentett az iskola életében. Közben felépült egy multifunkcionális, korszerű sportpálya és egy zöldfüves területen játszóteret létesítettek a gyermekek számára. Utolsó lépésként készült el 2019. augusztus végére az új iskolaépület, amelyben a felső tagozatosok számára alakítottak ki osztály- és szaktantermeket, valamint konyhával, étkezővel, valamint különféle célokra alkalmas nagy teremmel is gazdagodott az iskola. Az iskola tantermei

Az eseményről készitett képeket itt is meg lehet tekinteni.

Kép és szöveg: Iski Ibolya

események továbbiak →