A hontfüzesgyarmati egyházközség a nagy múltú, mára kis gyülekezetté átformálódott közösségek közé tartozik. Míg a 20-ik század elején közel 900 tagja volt a gyülekezetnek, ma a választójogúak száma 52 személy. Ennek több oka is van: az I. és II. világháború eseményei és veszteségei, a garam-menti „rossz“ szokás, az egy gyermek vállalása a vagyon miatt. Az 1947-es kitelepítés pedig végképp rányomta bélyegét a református egyházközségre és a hontfüzesgyarmati magyarságra, de az urbanizáció is megtette a hatását.

A „hatalmas“ egyházi épületek – templom és parókia – azonban megmaradtak. A gyülekezet viszont létszámában megváltozott. Míg az elődöknek nem volt gond egy nagy templomot, parókiát és iskolát felépíteni és fenntartani, most azonban nem kis fejtörést okoz a templom és a paróka felújítása, megóvása, sőt még a karbantartása is.

A templom, - amely 1781-1784 között épült fel Német Ferenc esperes-lelkész vezetésével klasszicista stílusban - és a parókia a múlt dicsőségét hirdeti. A községben csak a református templomban hangzik a magyar szó. Ökumenikus alkalmakon csak a református lelkész hirdeti magyarul az igét, csak a református gyülekezet énekli magyarul a zsoltárokat és a dicséreteket. A templom a h9vek számára olyan mint egy bástya, amely helyet ad és védelmet nyújt, ezért fontos, hogy a lehetőségekhez mérten óvjuk és megőrizzük, hogy rendeltetését betöltse.

A Hontfüzesgyarmati Református Keresztyén Egyházközség a lehetőségeihez mérten fokozatosan javítja és újítja meg egyházi épületeit, a templomot és a parókiát. Az elmúlt években – a tetőtér kivételével - sor került a templom belső terének felújítására, a süllyedő falak injektálására, a templomtető felújítására, továbbá a bejárati ajtók és öt templomablak cseréjére. 2012-ben sikerült a parókia fürdőszobájának teljes rekonstrukciójára. Az elmúlt két évben pedig megtörtént a parókia nyílászáróinak, ablakainak a cseréje. Az egyházközség az elvégzett munkálatokat részben saját forrásaiból, alapítványi (Bethlen Gábor Alap GA Zrt.) és a Zsinati Elnökség támogatásaiból fedezte.

Az egyházközség a templom külső vakolatát már évekkel ezelőtt tervezte felújítani. Egyrészt az elvégzett külső munkálatoknak (injektálás), másrészt pedig az időjárás kedvezőtlen hatásainak köszönhetően egyre sürgetőbbé, és szükségessé vált a templom külső vakolatának megújítása. Ez ügyben már 2005-ben fordult anyagi támogatásért az egyházközség a Zsinati Elnökség felé. Mire a segély megérkezett (2010-ben), addigra a tető állapota úgy megromlott, hogy halaszthatatlanná vált annak felújítása. A templom külsejének rendbetétele elmaradt.

A templom vakolatának és falainak állapota azóta is csak rosszabbodott. A faltól levált és lehullott vakolat miatt, de a homokkőtől is, amiből épült a templom, kezdett omlani, sőt a köveket összekötő fugaanyag is kezdett kihullani. Félő volt, hogy így az épület fala lassan meggyengül.

A templom látványa szánalmat vagy éppen felháborodást váltott ki az emberekben. A torony falán voltak olyan részek, melyek veszélyessé váltak, annyira, hogy sokszor a viharos szél, vagy egy zápor is elegendő lett volna ahhoz, hogy a vakolat leváljon.

A templom külsejének minél előbbi rendbetétele érdekében az egyházközség vezetősége végül úgy döntött, hogy a szükséges munkálatok elkezdődnek még akkor is, ha egyszerre nem lesz elvégezve a teljes felújítás.

Az elképzelés szerint a hangsúly nem a templom falainak „szépségére“, azaz az esztétikájára helyeződik, hanem a falak, kövek megóvására. A presbitérium határozata szerint a templom falainak megerősítését - még ha szakaszosan is - hasonló módszerrel lesz elvégezve, mint amilyennel 2004-ben erősítették meg a süllyedő falrészt.

A nyári nagy meleg miatt a munkálatok ősszel kezdődtek el. Sikerült először a templom legrosszabb állapotban levő részéit felújítani: a templom hátsó, keleti és a déli oldalát, valamint a torony hátsó, keleti alsó részét. A kövek újból lettek fugázva, erős cementes védőréteget kaptak, és ahol szükség volt, ott injektálás történt. Így a templom külsőben egyedivé vált. 

A költségek csökkentése érdekében - a kivitelező beleegyezésével - a gyülekezet tagjai három alkalommal segítkeztek be a felújításba. A férfiak leverték az öreg vakolatot, kitisztították a fugákat, elhordták a törmeléket, és az általunk bebiztosított állásokat felállították, ha kellett a vállalkozó utasítására tovább helyezték. Az asszonyok pedig gondoskodtak az ebédről és a frissítőkről.

Az elvégzett munkálatok mintegy nyolcezer eurót tettek ki. A költségek fedezéséhez a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Közalapjának építkezési keretéből az egyházközség négyezer euró hozzájárulást kapott. A hívek is szépen adakoztak a templom külső felújítására. A kis létszámú gyülekezetben eddig csaknem háromezer euró céladomány gyűlt össze.

A munkálatokat azonban ezzel még nem fejeződtek be. Szükség van még a templom nyugati oldalának és a „hatalmas“ toronynak a megújítására. A további célok közé tartozik az ablakok körülötti és a tető alatti díszítést felújítása, amitől valóban egyedivé és széppé is válhatna a templom és remélhetően hosszú időre. Tervbe van véve a megmaradt öt ablak cseréje és a toronyban lévő ablakokat is újakkal kellene pótolni.

De hátra van a toronysüveg és a tornyon levő homlokzatpárkányok felújítása is. Ennek oka a toronysüveg északkeleti oldalán levő lyuk, ami miatt a torony beázik, károsodik a falazott része és a harangokat tartó fakonstrukció is. A toronysüveg felújításával megvédhető lenne a torony épülete és a benne levő fakonstrukció a nagyobb károsodástól. A felújításra azonban ismét jelentős kiadást igényel, amelyre újból szükség van az anyagiak előteremtésére – számolt be a Reformata honlapnak az eddigi munkálatokról és az elvégzésre váró feladatokról Csernyíkné Tóth Magdolna lelkipásztor.