Örökség Vágfarkasdon

2020. augusztus 10., hétfő

A koronavírus-járvány miatt eredetileg nem is tervezett a vágfarkasdi egyházközség a nyár folyamán napközi tábort, de később mégis meggondolták magukat köszönhetően többek között a gyülekezet fiataljainak, akik ily módon szerették volna hasznosítani a féléves felkészülésüket. A résztvevő mintegy negyven gyermeknek háromszor három óra jutott, amelynek középpontjában az "Örökség" állt.

‚Az idei három napos tábortervünk csak kis módosításokban tér el az eddig tartott táborainktól. Az otthoni reggelit az otthoni ebéd váltja fel, délelőtt helyett délután indulunk „utunkra”, s étrendünkben még nagyobb teret kap a lelki táplálék. Elengedhetetlenek lesznek hozzá az É-vitamin fontos formái, mint az Élmény, Érték, Életvidámság, Értelem és a többi. Az „út” során a gyerekek az előző táborból ismert régi kalandorokkal is találkoznak majd. Tervükben szerepel az építés, foglalkoztatás és szórakozás. Vigyázzanak velük, mert ezekbe minden gyermeket be szeretnének majd vonni!‘ -  így hívogatta az idén egy különleges nyári kalandra a vágfarkasdi fiatalok Keresztyén Ifjúsági Ligája, a Kifli a kisovisokat és a kamaszokat a református nyári táborba.A frappáns meghívó célt ért. Mindegy negyven gyermek jött el, hogy hasznosan töltsék el a nyári szünidő pár napjának délutánját. „Két okból szerveztük meg az idei táborunkat. Egyrészt azért, hogy a koronavírus-járvány miatt hozott szigorú tábori előírások betartása mellett is tudjunk nyáron találkozni a gyülekezetünk gyermekeivel, akik minden éven nagyon várják a napközi tábort. De egy reggeltől estig tartó teljes hetet viszont nem mertünk vállalni. Helyette megpróbáltunk egy rövidebbet. Az egész napos tábor helyett csak fél napot töltöttünk együtt. Ezúttal az ebéd után jöttek a gyerekek, akiknek három órás foglalkozást készítettek a fiataljaink a templomban és a parókia udvarán.A második ok, amiért megszerveztük a gyerektábort, az az ifjúsági csoportunk volt, akik az idén is bekapcsolódtak az Exodus programjába. Az észak-írországi egyesület a fiatalok számára készített tanítványképzés keretében lehetőséget biztosít a külföldi misszió végzésére. Tavaly kapcsolódtunk be először ebbe a programba, amelynek köszönhetően eljutottunk Erdélybe. A zsoboki gyermekotthonban szolgáltak a fiatalok egy teljes héten át. Az idén szerettünk volna visszamenni, de a koronavírus-járvány miatt erre sajnos nem volt lehetőségünk. Viszont szerettük volna, ha a fiataljainknak a féléves lelki készülése egy gyakorlatba ültetett misszióval érne véget. Így lett tábor az idén is, a fiataloknak pedig lehetőség nyílt a szolgálatra” – indokolta a tábor megszervezését Erdélyi Anita, a gyülekezet lelkésze, közben a gyermekek már gyülekeznek a templomban.

Egy kis vetélkedővel kezdődik az együttlét, az aranymondást a harmadik napra sem felejtő ügyesebbek és bátrabbak kis ajándékot kapnak cserébe a helyes válaszért. Aztán énekelnek jó sokat a kívánságlistás énekekből. Majd a ritmusosabb zenére egy kicsit meg is mozgatják magukat. A gyülekezet fiatalokat tömörítő Kifli csoportja a témaadó Örökséggel kapcsolatban egy tanúságos kis történetet ad elő. Az aranymondás tanítása sem marad el. A gyerekek örömmel mondják egymás után többször is megtanulandót, hogy jól megjegyezzék. A lelkészházaspár a háttérből figyeli a történéseket. Később kiderül, hogy a három délutáni háromórásra zsugorított tábor megszervezését az Erdélyi lelkészházaspár teljes mértékben ráhagyta a fiatalokra.

„Bedobtuk őket a mély vízbe, hogy még jobban átélhessék a keresztyén élet felelősségét. A tábor témáján nem kellett gondolkodniuk, azt az Exodus egyesület adta meg Örökség címmel. E köré épült a tábor témaköre is. Az első nap arra tanítottuk a gyermekeket, hogy örökséget, vagyis kincset nem a földön kell keresni, a második nap azt mondtuk el, hogy a mennyben van az igazi kincs, a harmadik napon pedig arra helyeztük a hangsúlyt, hogy az örökséget akkor kapjuk meg, ha elfogadjuk és tovább adjuk” – összegezte a három nap üzenetét Erdélyi Anita.A vágfarkasdi fiatalok egyébként is minden évben segítenek a gyermektábor megszervezésében, de az idén, a fentebb említettek miatt annak teljes megszervezése a vállukra nehezedett. „Nagy öröm számunkra, hogy mennyire helyt tudnak állni. Igazán tehermentesítve érzem magam. Nem kellett utasításokat adnom nekik, hogy hová menjenek, mit csináljanak, hol van szükség rájuk. Most már eljutottak odáig, hogy saját maguk is észreveszik azt, hogy hol és milyen módon tudnak hasznossá lenni. Ez egy fejlődési folyamat, amit látok rajtuk. Nagyon büszke vagyok rájuk. Öröm a számomra, hogy elég volt a háttérből irányítani és figyelni őket”. Erdélyi Anita, aki elmeséli azt is, hogy tavaly Erdélyben nagy impulzus érte őket az árva gyermekek közötti szolgálatkor. Mélyszegénységben élő családokat látogattak meg és segélycsomagokat osztottak szét közöttük. 

A lelkész örül annak, hogy az előzetes félelmei nem váltak valóra. Attól tartott ugyanis, hogy a három fél nap nem lesz elég arra, hogy megtanulják az új énekeket, s elmélyedjenek a témában. „Az utolsó napon mégis azt látom, hogy felesleges volt a félelmem. Tudják az énekeket, megjegyezték a bibliai történeteket. Ez a három nap is elég volt arra, hogy Isten Szentlelke munkálkodjon a gyerekek között. Nem számít, hogy hány nap vagyunk együtt. Ő igazán tartalmassá tudja tenni a kevés időt is” – mondta a lelkész hozzátéve, hogy az idén is szinte annyi gyermek jött el, mint tavaly, bár akkor ötven körüli volt a létszám. Megjegyezte, hogy kénytelenek voltak meghatározni egy számot, amely fölé már nem mennek. A legelső táboraikban még száz fölött volt a létszám, s nem volt egyszerű dolguk a gyermekkel foglalkozni. „Azért csatlakoztak a vágfarkasdi fiatalok az Exodus egyesület programjához, mert nekik is ugyanaz a céljuk, mint nekünk: minél több fiatalnak szólni Krisztusról, elmondani, hogy mit  jelent keresztyénnek lenni, Jézus követni és egész életünket átadni neki” – mondta Deák Richárd a tábor egyik vezetője, aki szerint  soha nem volt passziv ifjúsági élet Vágfarkasdon, mert sok ifjúsági alkalom szerveződött korábban is. „Most úgy tűnik, hogy ebben a másfél-két évben az a bizonyos mag jó földbe hullott és termést hozott”. Richárd az utóbbi két évben ennek a csoportnak köszönheti a lelki épülését és fejlődését. „Semmilyen más közösség nem adott számomra annyit, mint ez a csoport, ahol nyitottan tudunk beszélgetni a legkomolyabb témákról is, jó kedéllyel megadva azt a módot, ami mindenkinek megfelel és kapcsolatot is tudunk teremteni egymással.

A tábor másik kulcsembere Tóth Veronika, aki szintén új lehetőségként élte meg az Exodus programba való bekapcsolódást, amelynek a legmeghatározóbb élményének az erdélyi szolgálatot tartja. Fontos számára a közösség, de az egyéni csendesség is, s úgy véli a közösségben teljesedhet ki a hitéletének a megélése. "Volt egy előkészített programtervezetünk az Exodustól, amellyel nyáron Erdélybe mentünk volna szolgálni. Hogy ne vesszen kárba, ezt szolgált a bibliai- és kerettörténetek alapjául. A délutáni foglalkozásokat köszöntéssel, játékkal kezdtük, hogy meglegyen a jókedv, majd folytattuk énekkel. Ami a legfontosabb, hogy hálát adjunk és imádkozzunk. De volt keret- és bibliai történet, méta, sport vagy kézműves-foglalkozás is".

Veronika szerint az a jó, ha a gyerekek nem tanóraként éli meg a velük való foglalkozást, hanem jókedvűen és örömmel, ezért is volt sok éneklés. A templomban egy történetet is előadtunk a gyerekeknek, amelyben azt meséltük el, hogy amit ebben a földi életben kaphatnak, az általában földi kincs és véges, amelyet életünk végén úgy sem fogjuk tudni használni. Az a valódi örökség, amit mi belül kapunk meg, ami később gyümölcsöket hozhat. Próbáltuk ábrázolni a régi énünket, az óembert is, hogy milyenek voltunk, amikor földi kincseket gyűjtöttünk. A történet második felében próbáltuk azt is ábrázolni, hogy milyenné formált bennünket Isten és minden, amit tőle kaptunk, szeretnénk tovább adni. A boldogságot, szeretetet, ami éltet. Reméljük a gyerekek megértették, amit közölni szerettünk volna" - mondja a tábor két vezetője.

A másfél órás templomi együttlét után a gyerekek korosztály szerinti csoportokba osztódva folytatják a tanultak és hallottak elmélyítését különféle játékkal a parókia udvarán, vagy a Dalárda teremben, kinek hol jutott hely. Végül a közös játéké és a vidámságé volt a főszerepe, amelybe belefért a fagylaltozás is. A nap végén a gyerekek még egyszer vissza mennek a templomba, hogy hálát adjanak a lelki élményekért.Kép és szöveg: Iski Ibolya

A program megvalósulásában közreműködött:

események továbbiak →