Szilárd Zsuzsanna, Dobay Beáta, Sárosi Balázs, Kelemen Zsombor, Kiss Tamás, Bognár Attila, Orbán-Sebestyén Katalin, Kružliak Éva

A délutáni programot Bognár Attila – A Selye János Egyetem Tanárképző Karán működő Óvó- és Tanítóképző Tanszék tanársegédjének előadása nyitotta meg. „Inkluzív testnevelésoktatás a szabadidősport keretén belül az alapiskolában” című előadásában a szakember saját tapasztalatait osztotta meg a megjelentekkel.

Az egyetem elvégzése után Gútán, az egyházi gimnáziumban kezdett tanítani, és testnevelőtanár lévén a síoktatással is foglalkozott. Előadása elején rögtön kihangsúlyozta, hogy a befogadásra ajánlott tanulókkal szükségleteik szerint kell foglalkozni. Ebben segít az inkluzív testnevelés, melynek lényege, hogy az ottlévő diákságot ne hátráltassa a speciális igényű osztálytárssal való foglalkozás. A különleges figyelmet igénylő tanulók további három csoportra oszthatók, de velük egyszerre kell foglalkozni.

Bognár Attila

A jelenlevők megtudták, hogy szlovákiai viszonylatban az oktatás terén 68 000 tanuló igényel kiemelt figyelmet, viszont ennek a létszámnak valamivel kevesebb, mint a fele jár csak speciális iskolába. Magyarországgal szemben Szlovákiában a különleges foglalkozást igénylő gyerekek zöme a szociálisan hátrányos helyzetű családokból kerül ki, 35 000 tanuló jár rendes iskolába.

Saját tapasztalatát megosztva az előadó elmondta, hogy Bence, egy autista kisfiú nagyon lassan fogadta őt bizalmába, ám amikor elmúlt ez az időszak, a fiúból egy jó sportoló, aktív gyerek lett. Egyéni odafigyeléssel kiváló síző vált belőle. Elfogadás, kölcsönös bizalom az alapja a speciális igényű gyerekekkel való foglalkozásnak.

A tanár legnagyobb öröme az volt, amikor kisfiú kijelentette: „Tanár úr, én azt hittem, maga egy félelmetes ember. De tévedtem. Maga egy félelmetesen jó ember!”  Bognár Attila egy Margaret Martle idézettel fejezte be előadását: „Isten minden kis tücskének akad hely a kórusban. / Némelyik hangja mély, a másiké magas. / Megint másik hangosan ciripel a telefondróton, / és aki csak tapsolni tud olyan is akad.”

Szilárd Zsuzsanna is személyes tapasztalatáról beszélt „A fogyatékossággal élő emberek sportja, esélyegyenlőség és akadálymentesítés” című előadásában. Évekkel ezelőtt diagnosztizálták nála a sclerosis multiplex betegséget, az orvosok eltiltották őt a sporttól, ám ennek ellenére nem adta fel, ma is aktív sportoló, és a hozzá hasonló embereket biztatja az aktív mozgásra.

Szilárd Zsuzsanna

A vele született vagy szerzett fogyatékkal – fizikai, értelmi és érzékszervi károsodással – élők számára is nagy jelentőséggel bír a test nevelése. Fontos a sporthoz való kötődés, rendszeres testmozgás. Különféle mozgásprogramok eredményes végrehajtása által javulnak a pozitív élettani mutatók, egyre nagyobb lesz a harmónia a test és lélek között.

Orvosokból, edzőkből, gyógytornászokból, pszichiáterekből, rehabilitációs szakemberekből álló csoport segíti a sportolót és családját, hogy a végzett sport által szinten lehessen tartani vagy helyre lehessen állítani az egészségügyi problémát. A testnevelés módszertanának változtatása/módosítása segít a speciális sportolók felzárkóztatásában, életminőségük javításában. A speciális sportolók (4 400) a paralompián 22 sportágban mérik össze tudásukat.

Pólya Katalin a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán működő Rendszeres és Gyakorlati Teológiai Tanszék oktatója a „Jézusi fordulat a fogyatékkal való élés megítélésében” című előadása elején magyarul (fogyatékosság–hiányosság), német nyelven (Behinderung-akadályoztatottság), szlovák nyelven (postihnutie–érintettség) mutatta be a fogyatékosság kifejezések magyar nyelű jelentéseit. Majd megmagyarázta, hogy míg az Ószövetségben a fogyatékosságnak okai vannak, és az ókori ember minden szenvedés mögött a bűnt és annak isteni büntetését keresi: isten közelségében van teljesség, Istentől elszakítva a fogyatkozások. A hétköznapi életben is nagyon szigorún tekintettek a fogyatékosra, de kultuszban a társadalomban megszokott normáktól sokkal szigorúbb előírások vonatkoznak a fogyatékkal élőkre.

Pólya Katalin 

Az Újszövetségben már a fogyaték célja van meghatározva: Jézus szavaiban és tetteiben feloldódik a fogyatékosság tett-következmény jellege. Isten kegyelmére egyaránt szorul rá az egészséges és a fogyatékkal élő ember. A vakság célja Isten dolgainak nyilvánvalóvá tétele (Jn.9). Isten dicsősége általunk mutatkozhat meg az embertársaink feltétlen elfogadásában és az irántuk végzett szeretetteljes cselekedeteinkben. „Tehát a fogyatékossággal élő ember emberségére nézve nem »fogyatékos«, mert betölti élete célját.”

„A fogyatékkal élők mozgással való fejlesztése” című előadásában Dobay Beáta a Selye János Egyetem Tanárképző Karán működő Óvó- és Tanítóképző Tanszék docense a különféle mozgásfejlesztési módszereket és azok mibenlétét ismertette. A Dévény módszer lényege a korai felismerés utáni gyógyítás, vagyis először meg kell gyógyítani a nem működőt, majd ezt követi a „már működőnek” a fejlesztése.

Dobay Beáta

Kulcsár Mihályné komplex mozgásfejlesztése a tanulási nehézségek megelőzésében és azok oldásában nyújt nagy segítséget. A mozgás fejlődése ugyanis szoros kapcsolatban áll az idegrendszer érésével. Megfelelő, szakember által tanácsolt mozgás nagy mértékben segít a kommunikációs nehézségekben, a viselkedés, a koncentráció, a beszéd, valamint a fogalmazás, írás és olvasás terén. A docensasszony nagyon ajánlotta a pedagógusoknak a fejlesztési programok elvégzését, mivel egyre több a speciális igényű gyerek.

Az óvodákban, általános iskolákban rendezett érzékenyítő napok, hetek alkalmával bemutatják a gyerekeknek a fogyatékkal élők mindennapjait. Ezen kívül különféle játékokon keresztül ismerkednek a speciális élethelyzetekkel. Ezeken az alkalmakon az előadók rámutatnak, hogy szánalom, sajnálat helyett a barátságos elfogadás és segítésnyújtás legyen a cél.

„A sport, mint az érzékenyítés eszköze” című előadásában Orbán-Sebestyén Katalin az inkluzív sport oktatását elsősorban testnevelő tanároknak, edzőknek, fogyatékossággal élő emberek sportjával foglalkozó szakembereknek ajánlotta. Az érzékenyítés fontos ezen a téren, ugyanis tudatos, vagy akár spontán neveléssel, befolyásolással odafigyelésre, empátiára, a normálistól való eltérés elfogadására nevel.

Orbán-Sebestyén Katalin

A normálistól, megszokottól való eltérésről beszélünk a hátrányos, vagy halmozottan hátrányos helyzetű, a fogyatékossággal élő, beilleszkedés, tanulási, magatartási nehézségekkel élő emberek esetében. Ahogy a társadalomban, úgy a sportban is lényeges a fogyatékkal élőkhöz való pozitív viszonyulás, hiszen ez a csapattársakhoz és a sporttársakhoz való pozitív hozzáállást jelenti.

Ezt követőn az előadó ismertette az integráció, szegregáció és inklúzió kifejezések jelentését, és kiemelte, hogy a sport általi inklúzió nagyban elősegíti a fogyatékkal élők önbizalmát, önbecsülését, szociális, pszichomotorikus, valamint kommunikációs képességeit, és érzelmi téren is jelentős fejlődés mutatható ki. Katalin elmondta, hogy évről évre egyre több a speciális nevelési igényű gyerek, ezért az a cél, hogy az integrált oktatás eszköztára egyre több magyarországi iskolába jusson el.

Kép és szöveg: Fritz Beke Éva