Szénási Lilla a Református Teológiai Kar dékánhelyettese köszöntötte a jelenlevőket. Beszédében kihangsúlyozta, hogy Isten egyaránt fogad el mindnyájunkat, legyünk bár egészségesek, vagy akár test, illetve értelmi fogyatékkal élők. Majd tartalmas időtöltést kívánva megnyitotta az alkalmat.

Orbán-Sebestyén Katalin Budapestről érkezett három paralimpikonnal. Katalin elmondta magáról, hogy az Inklúzió és Sport Alapítvány kuratóriumi elnöke, ezen felül a Magyar Speciális Olimpiai Szövetség – az értelmi fogyatékossággal élők sportolásával foglalkozó sportszövetség – elnökségi tagja és tenisz szakágvezető. Az európai és nemzetközi szövetségnél is tevékenykedik, de főállásban a Magyar Tenisz Szövetségben dolgozik, mint a gyermekek teniszvezetője.

Tizenhárom éve csatlakozott a speciális olimpiához, és azóta az inklúziónak – befogadásnak – szenteli életét. Jelenleg a Magyar Testnevelési Sporttudományi Egyetem oktatója és egyben PhD. hallgatója. Elképzelése, hogy az inklúzió segítségével mindenkit össze lehet hozni, mindenkit be lehet fogadni. Mivel ezt a kezdeményezést minél több emberrel szerette volna megismertetni, így szültetett meg az alapítvány létesítésének az ötlete.

Köszönetet mondott Petheő Attilának, a Református Teológiai Kar Történeti Tudományok tanszéke tudományos munkatársának a mostani, határon túli konferencia, érzékenyítő nap megszervezéséért, melynek segítségével szeretnék bemutatni magát az inklúziót, illetve a testnevelésen, sportoláson belüli inklúziót. Végezetül, de nem utolsósorban köszöntötte Dobay Beáta docenst is, a Tanárképző Kar elismert sportoktatóját, akinek neve ismerősen cseng magyarországi szakmai berkekben is. 

Ezt követően Katalin bemutatott három speciális olimpiai bajnok fiatalembert, akik a délelőtti gyakorlati bemutatón, a játékok bemutatásában lesznek segítségére. Kiss Tamás teniszezik is, de asztaliteniszből 2023-ban szerzett speciális olimpiai bajnoki címet. Sárosi Balázs és Kelemen Zsombor teniszezők, és ebben a sportágban lettek speciális olimpiai bajnokok.

Közös fotózás után a jelenlevők átvonultak a konferencia-központtal szemben lévő épületbe, az egyetem tornatermébe, ahol rövid előkészület után megkezdődött a gyakorlati bemutató. A népes közönség főként diákokból állt. A Tanárképző Kar néhány hallgatója is részt vett, illetve szép számban jelentek meg a délkomáromi Kultsár István Technikum és Szakgimnázium növendékei is. Az észak-komáromi Kassai utcai Speciális Iskola tanárai az általános iskolás korú tanulóikkal érkeztek a bemutatóra.

A tornateremben 11 különféle nehézségi szintű pályát készítettek elő, az ezeken bemutatott foglalkozásokról a teljeség igénye nélkül számolunk be.  A jelenlévő speciális iskolások nagy örömmel fogadták a játékokat. Az egyik pályán teniszütővel kellett terelgetni a teniszlabdát a kihelyezett bóják körül. Egy másik csoport a földön sorba rakott teniszütők egymás elé történő áthelyezésével foglalkozott. A harmadik pályán labdával kellett felborítani a kihelyezett, kb. 40 cm magas flakonokat.

Páros foglalkozást is kipróbáltak a kisiskolások: két tanuló a földön terpeszülésben egymással szemben, mintegy három méterre helyezkedett el. A köztük lévő távolság felénél két, egymásól kb. 50-60 cm-re lévő bóját tettek ki a szervezők. Az egymással szemben ülő gyerekek adott jelre egyszerre, egymásnak gurították el a teniszlabdákat, amelyeknek a bóják között kellett tovább gurulni.

A három vendég olimpikon fiatalember főként a középiskolásoknak és egyetemistáknak magyarázta el az egyes foglalkozásokat, melyek között szerepelt a látássérültek vezetésének bemutatása is. A vakvezetés fő alapelve az, hogy a segítségre szorulót nem szabad rángatni. A látássérült kezét a segítő vállára kell helyezni, vagy a segítő személy felkínálja karját a vezetendőnek. A következő fontos tényezőként Katalin elmagyarázta, hogy járás közben mi mindenre kell felhívni a látássérült figyelmét.

Nemcsak a középiskolások és egyetemisták, hanem a bátrabb kisiskolások is, bekötött szemmel próbálták ki az akadálypályán történő vakvezetést ill. vezetettséget. Ezután játék gyanánt teniszlabdákat kellett bedobni a tőlük mintegy 4-5 méterre tartott nagy kosárba úgy, hogy a kosarat tartotók hanggal, szóval próbálták irányítani a labdát dobó, bekötött szemű társukat.

Leghamarabb a kicsik – az általános iskolások – fáradtak el a sok játékban. Volt, aki bátran kipróbált mindent. Néhányan azonban félénken fogtak neki a játéknak, viszont a segítő fiatalemberek és tanító nénik magyarázata után nekibátorodtak a foglalkozásnak. A gyerekek végül felszabadulva játszottak, és bizonyára kellemes élményekkel tértek vissza iskolájukba.

A gyakorlati bemutató után egy hosszabb szünet következett, majd a konferencia a jelenlévő szakemberek előadásaival folytatódtak.

Petheő Attila, Szénási Lilla, Orbány-Sebestyén Katalin, Dobay Beáta  

– folytatás következik –

Kép és szöveg: Fritz Beke Éva