Öt év felújítási munkájáért adtak hálát Kamocsán

2023. január 23., hétfő

2017-ben is folytatódtak a felújítási munkálatok a kamocsai református templomon. Bár a festéssel a falak száradása miatt még várniuk kell, öt év eltelte után azonban úgy gondolták, elérkezett az idő, hogy számot  adjanak az eddig elvégzettekről. A több, mint 230 éves templomban január 15-én ünnepi istentisztelet keretében adtak hálát Istennek, hogy az anyagi támogatásoknak köszönhetően fokozatosan valósíthatták meg a legszükségesebb feladatokat.

 

„Mindnyájan élünk valahol. Ház, otthon, egy szoba. Járjuk a mindennapi utunkat, s bármerre vet bennünket a világ, a templomot bárhol észrevesszük. Bármelyik utcán elsőnek feltűnik, mert ez az épület nemcsak architektúrájában más, – bárhol a világon, amit mi templomnak nevezünk – hanem egy magasabb, egy teljesebb életet szimbolizál a számunkra" – mondta az Isten házával kapcsolatban Szénási Szilárd esperes, a falu szülötte igehirdetésében, aki megtérése után rendszeres résztvevője volt az istentiszteleti alkalmaknak.

A templomban minden magasabb és tágasabb. Az otthonokhoz képest a mennyezet jóval magasabban van, sőt az ablakok is. Lentről kell felfelé nézni, úgy, mint ahogyan egy ma született gyermek néz a világra.

„Ez a hely más. Itt nem a hétköznapi dolgok történnnek: nem telefonálunk, eszünk. Olyan hely ez, ahol belső szabályok vannak, hogy érezzük: tisztelnünk kell, s megérzünk valamit ebből a magasabb világból" – nyomatékosította az esperes.

Mégis valamilyen belső, mélyen lévő dolog vonzza be az embert a templomba. Egy magasabb világot, egy békésebb, őszintébb, egy szeretettel teljes világot, egy közösséget keresve. „Remélem, talán a kamocsai testvérek is mindezért jönnek vasárnaponként a templomba, mert keresik ezt a többet ebben a szent hajlékban" – tette hozzá Szénási Szilárd.

Az egyháznak, a gyülekezetnek, beleértve a kamocsai református gyülekezetet is, olyan közösségnek és helynek kellene lenni, fogalmazta meg egyfajta óhajként az igehirdető, ahol valósággá válik, mi tényleg közösség vagyunk: egyek vagyunk egymásért. Ahol az öt megáll azért az egyért, s ahol mindnyájan megtapasztalhatjuk, hogy nemcsak együtt vagyunk egy helyen, hanem egyek vagyunk a hitben is.

Attól még lehet más a világlátásunk, a politikai meggyőződésünk, de a legfontosabb dologban tudjunk egyek lenni. „Így élhetjük át a gyülekezeti közösséget, s így lehetünk egymásnak testvérei, és egyben Isten gyermekei is" – fogalmazott igehirdetésében Szénási Szilárd esperes.

Egy gyülekezet számára a temploma mindig fontos helyen áll, hiszen ez a lelki otthona, ahol megtarthatja istentiszteleti alkalmait, ahol dicsérheti, imádhatja és magasztalhatja az Élő Istent a gyülekezet közösségében, illetve ahol hálát adhat az örömökért és vigasztalást, valamint erőt kérhet a nehéz időkben – összegezte a templom küldetését az öt éve zajló felújítási munkálatokról szóló beszámolójának elején a gyülekezet lelkipásztora, Pogány Krisztina.

Hozzátette: Nincs ez másként a mi gyülekezetünkben sem, hiszen az ősök által épített templom több mint 230 éve áll, és még akkor is hirdeti az Isten dicsőségét, amikor épp nincsen benne senki. S nemcsak a gyülekezet, de a község számára is fontos szimbólum az épület: sok mindent megélt és a közösség történelmét is magába zárja.

„Minden időben mind a gyülekezet, annak presbitériuma a lelkészeivel és tagjaival együtt arra törekedett, hogy a templomot megőrizzék az utókor számára" – emelte ki az elődök igyekezetét rámutatva arra, hogy hálásak az építtetőkért, s mindazokért is, akik áldozatot hoztak azért, hogy a templom még ma is állhasson.

Az öt évet magába foglaló felújítási munkálatok beszámolóját a templom padlásának a szigetelésével kezdte, mely 2017-ben készült el, majd folytatódott a régi gázkonvektorok cseréjével, melyek helyébe korszerű fűtőtestek kerültek. Az ehhez kapcsolódó kőműves munkák és ellenőrzések is az Egyházunknak a Bethlen Gábor Alapon keresztül nyújtott támogatásából valósult meg kiegészülve az egyházközség önrészével is. Ez a munkafolyamat több, mint hat ezer euróba került.

Két évvel később szükséges volt stabilizálni a templom régi parókia felőli falak alatti talajt és alapot, megakadályozva ezzel a további süllyedését és az újabb repedések megjelenését. A közel 17 ezer euró költséggel járó munka szintén a Bethlen Gábor Alap pályázata révén, illetve jelentős önrész vállalásával valósult meg.

Újabb két év eltelte után a Bethlen Gábor Alap Egyházi épített örökség védelme és egyéb beruházások támogatása címmel meghirdetett pályázatán lettek sikeresek. Az így elnyert  több mint 42 ezer euró /15 millió forint/ segítségével Brutt saver falvarrásos technológiával, megerősítették a templom főfalain kialakult repedéseknél a falazatok szerkezetét. Ez folytatása volt a már megkezdett injektálásnak, a munkálatok 3 600 euróba kerültek.

Majd esővízelnyelőt alakítottak ki a templomkertben, melybe bevezették a templom csatornáit, később a templom külső faláról mintegy fél méter magasságban eltávolították a vakolatot, majd  ún. axall kristályos anyaggal injektálták, meggátolva ezzel a falak nedvesedését és elősegítve a falak kiszáradását. A műveletre több mint 27 ezer eurót fordítottak.

Megoldódott a templom előtti résznél az esővíz elvezetése is, valamint térkövekkel rakták le a feljárót mintegy 8 700 euróért. Szakemberek javaslata által vettek egy új beton szennyvíztartályt, a templom útfelőli részéről bevezették a csatornákat az árokba, hogy az esővíz ne közvetlenül a templom falai alá folyjon. Tujafákat vágtak ki, elősegítve ezzel is a templom falainak száradását, majd kijavították a csatornát.

Az elmúlt öt évben elvégezett munkák 67 ezer eurós költséggel valósultak meg, amelyhez összesen 57 ezer eurós támogatást kaptak. A fennmaradó részt a gyülekezet a saját forrásából egészítette ki. A templom megóvásához a község is hozzájárult, saját költségükön tisztították ki az előtte lévő árkokat.

Végül köszönetet mondott mindazoknak, akik támogatásukkal, adományukkal és munkájukkal hozzájárultak az elődök által épített örökség megőrzéséhez, kifejezve egyben reményét is, hogy a jövőben is számítanak a támogatásokra és az önzetlen segítségnyújtásra.

„Mindezért pedig egyedül Istennek legyen hála és dicsőség!“ – utalva ezzel az elmúlt év során a gyülekezetet ért isteni gondviselésre beszámolója végén a lelkipásztor.

Az elmúlt öt év munkálatainak a felsorolása után a jelenlévők megnézhették a képes beszámolót is.

Iski Ibolya

Fotó: Sukola Kinga

események továbbiak →