Tiszteld és élj! – Egyházmegyei majális Barsbaracskán I. rész

2019. május 02., csütörtök

A barsbaracskai, pozbai és barsbesei gyülekezetek közös szervezésében került sor a barsi egyházmegye hatodik alkalommal megszervezett hagyományos majálisára. A május elsején mintegy ötszáz résztvevővel zajló rendezvénynek az idén száztíz éves barsbaracskai református templom és a községben található kastély parkja adott otthont.

Az egyházmegyei majális nyitó istentiszteletére zsúfolásig megtelt a 250 férőhelyes templom. A megjelenteket a gyülekezet lelkipásztora, Dukon András köszöntötte. Többek között Mészáros János Elek énekest és a pozbai gyülekezet nagyimándi testvérgyülekezetét.

„A barsbaracskai gyülekezet életében mérföldkő a templom építésének az évfordulója. Az ősök igyekezetéről, a száztíz év gondjairól, bajairól, vagy arról kellene most beszélnünk, milyen nehézségek közepette építették fel a hitvalló ősök ezt a templomot, hogy legyen egy hely, ahol Isten népe egybe gyűlhet? – tette fel kérdéseit Fazekas László püspök igehirdetési szolgálatának bevezető részében, majd hozzáfűzte: „Inkább arról kell szólni, hogy milyen jelentősége van a nép életében a templomnak, milyen hatással kell, hogy legyen a nép életére”. Rámutatott arra, hogy az igén keresztül az Isten szól hozzánk, amit nekünk teljesen nyitott szívvel kell fogadnunk. Amikor szól, akkor tanít bennünket. Az életre akar bennünket elvezetni, s megmutatni, hogy mi a fontos, a nélkülözhetetlen. A templom jelentőségével kapcsolatban kifejtette, hogy az menedék az ember számára. Csakhogy itt meghúzzuk magunkat, de mi következik azután? Az ige világosan megmondja, nem kell az ilyen áldozat. De minden alkalom lehetőség lehet a szív cseréjére. „Ha valaki ezzel az indulattal megy a templomba, akkor kincset kap. Erre van a templom. Hogy mi kincset kapjunk. Úgy lesz gazdag az egyén, a közösség, egyház és nép, ha az Isten igéje áthatja a hétköznapjainkat. Ha Isten szentsége átjárja a mi életünket, akkor egészen másként történnek a dolgok az életünkben. Akkor békességünk van Istennel, ezért hívogat minket”.

A püspök beszélt arról is, hogy aki a templomba megy a terheivel, ott erőt kap. Aki tanácstalanul, az útmutatást kap az Ige által. Aki magabiztosan, akkor az igaz önismeretre juthat. Aki kérdésekkel jön, az választ kap azokra. Aki egyedül jön, az testvérekre talál, aki bűnbánattal, bocsánatot kap. Igehirdetése végén feltette a kérdést, hogy akarunk-e változni? „Ha igen, akkor úgy jöjjünk a templomba minden egyes alkalommal, hogy minket a hatalmas teremtő Isten akar megajándékozni az ő kegyelmével, gazdagságával és sok-sok áldásával” - mondta Fazekas László püspök.

Az idei egyházmegyei napra a szervezők az apa és anya tiszteletére felszólító V. parancsolatot választották. „Ezzel az alkalommal méltó tiszteletet adunk azoknak az apáknak és anyáknak, akik ezt a templomot építették” - kezdte ismertetőjét a 110 éves templomról Dukon András, a majálist szervező három gyülekezet lelkipásztora. Elmondta, hogy a mostani templom már a harmadik. Az elsőt a reformáció idején kobozták el a reformátusoktól. Helyette újat 1785-ben építenek a hívek. Az 1800-as évek régére azonban használhatatlanná vált, a hatóság be is záratta. Több évig tartott, míg a hívek megállapodásra jutottak abban, hogy a régit felújítsák-e vagy pedig újat építsenek. A presbitérium végül 1907-ben hoz határozatot arról, hogy inkább épüljön egy új a református iskola melletti telken. Az 1909-es év végére el is készült a templom. „Sokkal nehezebb volt akkor az anyagiakat megteremteni rá, mint most. Most is azért lehet ilyen szép kívülről a templomunk, mert három évvel korábban a magyar kormány pénzbeli támogatásának köszönhetően megújulhatott. Istennek tartozunk hálaadással, hogy a 110 évvel ezelőtt megépült templomot ma is használhatjuk” – fogalmazta meg gondolatát Dukon András.

Rövid történelmi visszatekintése után a barsbaracskai gyülekezet konfirmandusa Szabó Erik mondta el saját versét, majd az egyházmegyei kórus énekszolgálata következett.

Két évvel korábban Zselíz adott otthont az egyházmegyei majálisnak. A hagyománynak megfelelően hozzájuk került a Reménység Fája, amelyet a gyülekezet lelkipásztora Révész Tibor a következő rendezvényig megőrzésre átadta a barsbaracskaiaknak.

„A mai alkalomra lerövidítettük az V. parancsolatot, hogy a Tiszteldre és az éljre összpontosíthassunk” – utalt az egyházmegyei nap mottójára Kassai Gyula esperes, majd azzal folytatta, hogy a jelenlévőknek a nagy többsége elmondhatja: az ősei gyökerei és identitása a reformátussághoz, valamint a magyarsághoz kötődnek. Rámutatott arra is, hogy az ige elsősorban atyáink, anyáink, őseink tiszteletére hívja fel a figyelmet, nem pedig az idegenekére. "A 21. században sajnos helytelenül gondolkodnak az emberek, mert elmarad a tiszteld. Csak az élj marad meg. Élni akarunk. Ez kevés. Hányan csak munkát, kenyeret, házat építeni akarna. Betölteni az életüket, ezt a világot örömmel és boldogsággal. S elfeledkeznek arról, hogy az első helyen ez áll: tiszteld. Imádd Istent, tisztelt Atyádat. Ha ezt megtartod, akkor élni fogsz azon a helyen, ahol most vagy” – mondta többek között Kassai Gyula.