A gyülekezet összetételére jellemző, hogy megtalálható benne minden korosztály. Az alap- és felsőfokú intézményeket látogatók száma 80-90 főt tesz ki, ami az összlétszám 17-19 százalékát jelenti. Az óvodások és még kisebbek pedig harmincan lehetnek. Mindent egybevetve: ez a két korcsoport a gyülekezet majdnem 26 százalékát alkotja. Ami nagyszerű, hiszen van a lelkipásztornak kikre építenie. (Reméli, hogy ha felnőnek, akkor is hűségesek maradnak a közösséghez.)

A gyülekezeti élet egyik jellemzője a vasárnapi istentiszteletek látogatása. Ezen kívül vannak külön gyermek-istentiszteletek is. Hétköznap pedig bibliaóra várja az ige mellett elcsendesülő felnőtteket és az ifjúságot. A lelkésznő külön foglalkozik a konfirmáció előtt állókkal. Hitoktatást tart a helyi alapiskolában és a szülők kérése alapján már tizenhét éve az óvodába is bejár egyházi foglalkozásokat tartani a nagycsoportosoknak, akik a folyamatos jelenlétnek köszönhetően mostanra teljes létszámmal vesznek részt az alkalmakon. Van a gyülekezetnek éneklő csoportja is, akik áldott szolgálatokat végeznek elsősorban a temetések alkalmával, de volt idő, hogy a községi rendezvények rendszeres fellépőinek számítottak. Az énekkar a megalapításának első 10 évében 40-50 tagot számlált. Azóta csökkent a számuk, ami az idősebbek megfogyatkozásának tudható be, de talán nem túlzás azt állítani, hogy a temetések alkalmával a környéken még mindig az egyik legtöbb tagot számláló csoportról van szó. A családokat és betegeket a lelkésznő kérés alapján látogatja meg, vagy pedig saját belátása szerint, kinek mikor van szüksége egy-két jó szóra. Ami talán kuriózumnak számít, hogy a gyülekezetnek van egy húsz éve rendszeresen működő irodalmi köre is.

Ezen kívül – többnyire az adventi és a böjti időszakban – csendesheteket is tartanak. Néhány éve pedig sikerült megalapítaniuk a fiatal szülők körét is a hittanos és az idősebb gyermekek szüleiből, akik kéthetente találkoznak.

Az istentiszteleti alkalmak látogatottsága a lelkipásztor szerint átlagos. Egy vasárnapi istentiszteleten általában negyvenen vesznek részt. Szolgálati idejének első tizenkét évében még legalább hatvan fővel lehetett számolni, azóta sajnos csökkenés tapasztalható. Az okokat szerinte nehéz kideríteni, bár a háttérben ott lehet a gyülekezet létszámának apadása is, hiszen korábban több mint ötszáz reformátust jegyeztek. A fiatalok városra való költözése is hozzájárulhatott ehhez, de minden bizonnyal egyfajta „kényelem” is az okok közt szerepel.

A gyülekezetben húsz éve létrehozott irodalmi kör egyfajta kuriózum, mert ilyet másutt nem nagyon találni. A lelkipásztor a jelenlegi kántorral, Csóka Györgyi presbiterrel (aki hivatását tekintve pedagógus) hozta létre kulturális célból a kört, amely nagyon jól összefogja a fiatalok, egyetemisták és középiskolások csoportját. Az elején még két csoport működött: a kisebbek 30-40-en, a nagyobbak 10-15-en voltak. Az irodalmi kör pozitívuma, hogy egyfajta összekötő kapocs gyermek és szülő között, valamint, hogy hosszú évekig az összes községi rendezvényt kiszolgálták fellépéseikkel (beleértve a gyülekezeti alkalmakat is). Sikeres működésüknek köszönhetően Bauer Edit volt EP-képviselőtől 2011-ben meghívást kaptak az Európai Parlamentbe, Strasbourgba.

De különlegességnek számít a fiatal szülők köre is. A lelkipásztornak régi terve volt a fiatalabb korosztály szüleinek a megszólítása és a közösségbe való bevonása, ez néhány éve vált valóra. A szülők előszeretettel járnak ezekre az alkalmakra. Az együttléteken mindig az ige fényében is szóba kerülnek a különféle gondok, akár a gyereknevelést érintők is. Ezt a kis csapatot a gyülekezeti életbe is be lehet vonni és bármire fel lehet őket kérni.

A lelkipásztor a csilizpatasi reformátusokat nagyon szerethető közösségnek tartja, akik ugyan nem kezdeményezők, de ha valamire szükség van, akkor számítani lehet rájuk. Az itt töltött évek tapasztalata is azt mondatja vele, hogy egy nagyon kedves és összetartó közösség a patasi.

Misák Alica tervei közt szerepel, hogy újraéleszti a kisebbek irodalmi körét és fellendíti a nyugdíjas klub működését.

A templomot utoljára 1997-ben újították fel, most már újból szükség lenne egy külső- és belső tatarozásra. A nyílászárók újak, de a torony ablakai már rászorulnak a cserére. A lelkészlak belső felújítását is már maguk mögött tudhatják, de a homlokzat és a falak javítása, valamint a tetőcsere és az udvar rendezése is az elvégzendő feladatok listáját gyarapítja.

A munkálatokat az anyagiak miatt csak lassan tudják elvégezni, a lehetőségeik ugyanis korlátozottak. Ennek ellenére az eddigi javításokat meg tudták oldani saját forrásból, a hívek adományából, így nem kellett külső támogatókat keresni. A jövőben azonban kénytelenek lesznek segítséget kérni a munkálatok elvégzésének meggyorsítása érdekében. Az egyházközség bevételét az épületek és a földek bérbeadása, az egyházfenntartói járulék, valamint különböző adományok és perselypénzek teszik ki.

Valamikor a község teljes mértékben református volt. A jelenlegi templom már a harmadik a sorban. 250 férőhelyes és 1794-ben épült klasszicista stílusban, majd az 1830-as években átépítették.

A reménységük elsősorban Istenben van és bíznak abban, hogy azok a fiatalok, akik a hitükről bizonyságot tettek, azt becsületesen meg is fogják tartani. S az a lendület és tenni akarás, amely valamikor is jellemezte a kis közösséget, ismét erőre kap, s a fogyás helyett gyarapodásnak indul, mint akin végbement a tékozló fiú csodája: elveszett és megtaláltatott, meghalt és feltámadott.

Kálvinista Szemle 10/2014