5Móz 28,1–26 és Mt 9,27–38

(ÓSZ) „Rád szállnak mindezek az áldások, és kísérni fognak téged, ha hallgatsz az ÚRnak, a te Istenednek szavára” (2). Áldottnak lenni – ez a hívő ember vágya. Mert Isten áldásaiban részesedni – csodálatos dolog, felemelő állapot. A mai újszövetségi igében azonban ennek éppen az ellenkezőjéről olvasunk: „Jézus bejárta a városokat és a falvakat mind, (...) látta a sokaságot, (...) elgyötörtek és elveszettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül (Mt 9,35-36). De hiszen Jézus éppen azért jött, hogy ebből a valóságosan elkeserítő, áldatlan állapotból kiemeljen, és az ő jelenlétének áldó közösségébe vonjon, ami nem egyszeri, hanem mindennapi tapasztalattá válhat. Nagyon jó, hogy az áldott orvos ma kezünkbe adja a receptet is:„Ha engedelmesen hallgatsz az ÚRnak, a te Istenednek szavára.”

Fohász: Uram, köszönöm, hogy áldatlan, elveszett és elgyötört állapotomból kiemeltél engem. Annak ellenére, hogy sokszor nem figyeltem Rád és nem követtem szavadat. Add, hogy ezután engedelmesen követhesse lek, hogy áldást adó jelenlétedet mindenhol érezhessem. Ámen.