Ézs 42 és Lk 13,31–33
(ÚSZ) „Nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül" (33). Az Áldozat úton van a szent város felé. Tudja, „ma és holnap" még sok a dolga van, tele a föld bűnnel és betegséggel, és neki minél több embert meg kell szabadítani a gonosztól és a pusztulástól. De nem maradhat örökké itt a földön: „harmadnap" teljesítenie kell, amiért eljött. Jeruzsálemben kell örök áldozatot bemutatnia, hogy soha többet ne legyen szükség emberek által bemutatott áldozatokra. Az Áldozat keresztjének titka, hogy egyszeri és megismételhetetlen. Nem kell más megváltásra, megoldásra várnunk, csak elfogadni ezt az egyet, hogy megszabadulhassunk.
Fohász: „Megváltóm! Csak téged imádlak, és hódolva porba hullok. Ím, zeng, zeng a hódolat hangja, míg előtted leborulok. Megváltva, megváltva! Ó, hála néked, jó Atyám! Kegyelmed oly végtelen gazdag, a szívem csak téged imád" (Megváltva). Ámen.