3Móz 23,26–44 és Jn 20,1–10
(ÚSZ) „Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül" (9). Isten kegyelemteljes terve és az emberi kishitűség találkozása ez a jelenet. Azok után, amit Jézus mellett átéltek, amiket láttak és hallottak, ezek a drága, szeretett tanítványok úgy mennek ki a sírhoz, hogy nem számolnak a feltámadással. Pedig az Úr háromszor is nagyon világosan kijelentette, hogy minek kell megtörténnie. Előre megmondta. Úgy látszik, hogy az események annyira lesújtották őket, hogy ezekről a szavakról mintha meg is feledkeztek volna. Ma is vannak így sokan, még a hívők között is, hogy egy-egy veszteség, egy nem várt haláleset a családban olyannyira padlóra küldi őket, hogy hajlamosak megfeledkezni arról, amit pedig tudnak és hisznek. Ezért a temetési szolgálat nemcsak vigasztalás, de emlékeztetés is: van feltámadás, van örök élet! „Ne félj, csak higgy" (Mk 5,36)!
Fohász: Úr Jézus, a tanítványokkal együtt én is kérlek: növeld az én hitemet! Add, hogy bátrabban higgyek Benned akkor is, mikor valamit még nem értek. Legyen nekem elég az, hogy Te mondtad! Ámen.