Józs 3 és Ef 2,1–10
(ÓSZ) „Szenteljétek meg magatokat, mert holnap csodákat tesz köztetek az ÚR" (5). Izráel népét egyetlen akadály választja el attól, hogy megkezdjék a honfoglalást, a Jordán folyó. Isten, aki egészen idáig elhozta őket, ezt az akadályt is elveszi az útjukból. Szinte megismétlődik a vörös-tengeri csoda. Egyetlen dolguk van csupán: megszentelni magukat a csoda előtt, vagyis szót fogadni Isten szavának. A mi nagy bajunk az, hogy úgy akarunk csodákat átélni, hogy közben nem akarunk szót fogadni. Ki ne kérné, hogy Isten adjon erőt, egészséget, őrizze meg szeretteit, vegyen el minden akadályt? De nem törekszünk a megszentelt, Istennek szót fogadó életre! Nem jól van ez így! Kérjük ma akár az ének szavaival is: „Adj Lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent igazságodat" (RÉ21 824).
Fohász: Uram, bocsásd meg, hogy sokszor csak a megszólításban vagy Uram, mert a dolgaimat sokszor még én szeretem irányítani, kézben tartani. Megköszönve áldásaidat, a sok jót, amit már eddig is nekem adtál, kérlek: segíts jobban figyelnem Rád, hadd lehessek egyre engedelmesebb! Ámen.