Józs 5 és Ef 3,1–13
(ÓSZ) „Mert nem hallgatott az ÚR szavára" (6). A pusztai vándorlás az engedetlen, Isten ellen lázadó generáció büntetésévé vált. Bizonyos értelemben nem is vándorlás volt az, hanem értelmetlen bolyongás a halálig. Szomorú, mert sok mai embernek is ez az élete. Nem tudják merre tartanak, mi a cél, csak bolyonganak a halálig. Pedig az evangélium kétezer éve előttünk van: Isten országába be lehet menni, mert az Atya odaadta Fiát, hogy mindenkin könyörülhessen és egyikünk se vesszen el. Isten „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön" (1Tim 2,4). Az Isten ellen lázadozók, a zúgolódók és gúnyolódók azonban kint maradnak. Mert a szövetségkötés itt is feltétel! Persze, nem az ószövetségi mintára, hanem Jézus Krisztussal! Ő „az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak" (Jn 14,6) őáltala. Te már az övé vagy?
Fohász: Köszönöm, Úr Jézus, hogy Te azért jöttél, hogy megkeress és megtarts engem is, aki Nélküled elveszett voltam. Őrizz meg most már engem mindvégig magad mellett! Ámen.