Józs 6 és Ef 3,14–21
(ÚSZ) „Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt" (14). Hallottam egyszer valakitől: Aki Isten előtt térdel, mindenki előtt meg tud állni! Jó ez a mondat és biblikus. Mi reformátusok valahogy keveset gyakoroljuk, mondván a térdelés katolikus szokás. Nem, ez bibliai szokás és igei tanács! Felejtsük el a templomi gyakorlatot, amely üressé és képmutatóvá is válhat. Letérdelni Isten előtt a megalázkodás jele. Megadom magam neki, mint akit legyőztek, és így kérem a kegyelmét, áldását. Egy ismert erdélyi lelkész úgy tanult meg románul, hogy egy székre magyar, a másikra románt Bibliát tett, és minden reggel letérdelve olvasta mind a kettőt. Ma a románok között is hirdeti az evangéliumot, és sorban térnek meg románok, magyarok. Isten megáldja azt, aki megalázza magát előtte. Jézus mondja: „aki megalázza magát, felmagasztaltatik" (Mt 23,12). Ugye, Te is akarod?!
Fohász: Úr Jézus, bocsásd meg nekem, hogy nem vagyok alázatos, kevés a türelmem, és sok mindent természetesnek veszek, mint ami jár nekem. Kérlek, formálj engem, hogy abban is hasonlatos legyek Hozzád, hogy miként kell szelídnek és alázatos szívűnek lenni. Ámen.