Józs 7 és Ef 4,1–16
(ÓSZ) „De Izráel fiai hűtlenül bántak a kiirtásra rendelt dolgokkal" (1). Lopott kincsek, tisztátalan úton szerzett javak vannak ebben a mai történetben. Az a néhány ember jutott róla eszembe, akik szinte büszkén mesélték, hogy mennyi mindent sikerült a munkahelyükről hazacsempészni, a főnök észre sem vette. Kabátzsebben, autóülés alatt, és már otthon is voltak a kellő munkaeszközök. Hiszen ez nem lopás, hanem szerzés. Mindent meg tudjuk magyarázni. Istennek azonban más a véleménye erről! Ez a régi történet örök figyelmeztetés Isten népe számára: a bűn és az áldás nem fér meg együtt! Aki nem akarja, hogy Isten elforduljon tőle, annak a bűntől kell elfordulnia! Mert ahonnan ő kivonul, lehet az egy református gyülekezet is, ott hiábavalóvá válik minden emberi erőlködés és építkezés (Zsolt 127,1). Te szoktál figyelni Isten akaratára? Engedelmes hívő vagy, vagy a magad ura? Áldott legyél, ne ügyes!
Fohász: Uram, a zsoltárossal együtt fohászkodom: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján" (Zsolt 139,23-24)! Uram, hadd legyek áldás családomnak, gyülekezetemnek! Ámen.