3Móz 24 és Jn 20,11–18
(ÚSZ) „Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondta neki" (18). Ez a kis jelenet, amit mára kaptunk, azzal kezdődik, hogy: „Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt". A vége pedig az a boldog igehirdetés, hogy az Úr él, és láttam, hallottam őt! Ami a két állapot között történt, az kegyelemből volt: nemcsak Mária láthatta meg az Urat, hanem az Úr is meglátta őt! Meglátta, ahogy ott áll a sírnál, és reménytelenül zokog. És nevén szólította, mert ismeri és szereti ezt a hűséges nőtanítványt! Téged is, engem is ez a szeretet tud megtartani minden nehézségben. Az, hogy Jézus meglát, közel jön és a szívünkre beszélve azt mondja nekünk is: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy" (Ézs 43,1)! Hidd el végre és kövesd őt hűségesen!
Fohász: Uram, köszönöm meg nem érdemelt szeretetedet, közelségedet. Köszönöm Neked, hogy átsegítesz próbákon és kihozol mélységekből. Formálj engem továbbra is hitvalló életre, hogy rajtam is meglátszódjék: megtaláltál és elhívtál engem! Ámen.